Mivel már fordulókkal korábban eldõlt, hogy a SFAC jövõre egy osztállyal mélyebben folytatja (bár a megszûnés is szóba került), így a soproni fiatalok is kitüntetett figyelemmel várták az utolsó hazai találkozót. A vezetõség is készült, ingyenes belépéssel és egy pohár sörrel fogadtak mindenkit, aki a pokoli hõség ellenére a stadiont választotta a strand helyett.
Èrdrõl tucatnyi vendégszurkoló érkezett, Àrpád Hõs Magzatjai zászlókkal, dobokkal, sálakkal és barátkozó szándékkal felvértezve jöttek. A soproni oldalról kb. 40 fiatal futott be, a City Boys és a West Block zászlóival aggatták tele a kerítést. Kezdéskor az érdiek bedobtak pár pénztárszalagot, a soproniak az összes már megszokott pirotechnikát bevetették, sûrû szürke füst gomolygott, aláfestésként fáklyák égtek. Az elsõ félidõt mindkét fél nagyjából folyamatosan és sportszerûen végigszurkolta, a játék is változatosan alakult.
A szünetben aztán elszabadultak az indulatok. Két soproni az érdiek szektorába hatolt, hogy számonkérje az udvariatlan viselkedést, rövid szóváltás után belevertek néhányat pár vendégbe, erre több érdi is beszállt az ütközetbe. Ekkor érkezett egy nagyobb létszámú soproni különítmény, percekig verték a zöld-fehér szurkolókat. Biztonsági emberek a hangosbemondó kétségbeesett felszólítására sem érkeztek, így elég sokára alakult csak ki némi rend. Az események hatására (õk az érdiek barátai) zászlót bontva távozott a soproni West Block, megítélésük szerint igazságtalan volt a támadás.
A második félidõben a soproni huligánok már csak a különbözõ tárgyak pályára hajításával voltak elfoglalva. Az érdiek  gyõzelmét jelentõ 11-esnél a kerítés is megadta magát, leszakadt egy nagyobb darab. A végén még felgyújtották a szektorukban lévõ hulladékot, majd a kerítésen ünnepelve fejezõdött be a mérkõzés. A csapat megköszönte a buzdítást, bedobálták a  mezeket, aztán vége. Lezárult egy hosszú fejezet, a folytatás még minden fél részérõl bizonytalan. Tény, hogy Sopronnak szüksége van egy szimpatikus futballcsapatra ....