A mérkõzést megelõzõen a SFAC a 17., míg a Demecser a 11. helyen tanyázott, mivel a SFAC azonban itthon játszott, így kiegyenlített küzdelemre számíthattunk. Az edzõk nyilatkozatai szerint mindkét csapat a pontszerzésre törekedve kezdett a meccsnek.
Talán a zord idõjárás, talán a nem túl nagynevû ellenfél miatt nevetségesen kevesen (szerény becslésem szerint 300-400-an) látogattak ki a Káposztás utcai sportlétesítménybe.
Mint országszerte mindenütt, Sopronban is gyászszünettel kezdõdött a mérkõzés a vonatbalesetben elhúnyt ifjú sportolók tiszteletére.
Eléggé motiválatlanul kezdtek neki a csapatok, a 25. percig kellett várni az elsõ komolyabb helyzetre, itt egy SFAC-játékost szereltek a 16-oson belül tizenegyesgyanús körülmények között. Ez némi felháborodást váltott ki a nézõtéren.
A 30. percben megismétlõdött az elõzõ szituáció, ekkor azonban megítélésem szerint jogtalan lett volna büntetõt ítélni. A 33. percben újabb SFAC-helyzet következett, így a félidõ árnyalatnyi soproni fölényt mutatott.
A félidõben a nézõknek tartott büntetõrúgások váltották ki talán a mérkõzés során a legnagyobb ovációt.
A második játékrészben már összeszedte magát a vendég Demecser, az 50. percben csak komoly erõbedobással sikerült a soproni kapusnak hárítani. A félidõ közepén aztán kicsit nagyobb hajtásba kezdett a soproni gárda, még volt egy-két gólhelyzet, aztán mindketten beletörõdtek a "megváltoztathatatlanba".
A szurkolók a meccs végén unalmukban maratoni ugrálásba és éneklésbe kezdtek, hosszú perceken keresztül ugyanazt a nótát dalolták.