A romániai eseményektől függetlenül (0:2) a soproni fanatikusok már hetekkel korábban megkezdték a szervezkedést, nagy nehézségek árán sikerült buszt és 50-60 jegyet szerezni. Már Sopronban nagy feltűnést keltett - főleg az osztrák turisták körében - az énekelve vonuló tömeg. A busz időben elindult, mivel szerettünk volna több megállót is beiktatni. Az út énekléssel és a "szokásos" italozással telt, ezen kívül szóba került a soproni szurkolócsoportok jövője is, mely heves vitát váltott ki. A második megálló során Farádon a kocsmában megnéztük a válogatott kézilabdameccs végét, néhányan már itt elkeseredtek az egygólos vereség miatt. Történt még egy incidens, a kocsmáros meggyanúsította a soproni fiúkat a vaskapu meghajlításával...
Győrbe megérkezve már mindenfelé piros-fehér-zöld zászlókba öltözött emberekkel találkoztunk, a stadion előtt is komoly tömeg verődött össze, hosszú ideig tartott a beléptetés. Ezt a soproni kemény mag összeszokott énekléssel töltötte. A stadionban is jó hangulatot csináltunk, egy emberként buzdítva a válogatottat. Míg a Himnusz szólt, egy szlovák zászló is a lángok martalékává lett.
Meglepetésünkre kevés szlovák érkezett, de a híresztelések ellenére a stadionban sem volt telt ház. A játék egyszerűen fantáziátlan, erőtlen és unalmas volt, egy Illés-féle "cselsorozat" (üres kapu előtt) után a szlovákok egy kontrából megszerezték a vezetést és győzelmet jelentő gólt. A második félidőben már csak a szúnyogokkal viaskodtak, beszélgettek és ásítoztak a nézők, bár a győri blokk még bemutatott egy nemzeti színű kartonozást.
A kivonulásnál még volt némi izgalom, mert a buszra várva belebotlottunk néhány harcias kedvű kispesti huligánba, akiket a rohamosztag szétgumibotozott. Mivel mi is köztük álltunk, néhány soproni kapott rendesen a már ismerős győri "gladiátoroktól".
Az biztos, hogy ezért a meccsért nem volt érdemes még Győrig sem utazni...