A Soproni Líceumi Vívó Egylet megalakulására

Öröm, vagy üröm? Az élet kikényszerítette, hogy tegnap megalakuljon a  Soproni Líceumi Vívó Egylet. Nekünk, régi soproni vívóknak ez megnyugvást ad. Folytatódik egy hagyomány egy olyan sportágban, amely az olimpiák történetében a legeredményesebb magyar sportág. Sorolhatnám a neveket, akiknek aranyérmei fémjelzik az utat, bizony, olyan névsor ez, amire minden nemzet bészke lehetne. Milyen jó ezt a mondatot feltételes módben megfogalmazni. LEHETNE. Egyedülálló, ilyen sorozatot soha senki eddig nem tudott produkálni. Errõl és hasonló dolgokról beszélgettünk tegnap az alakuló ülésen. Felidéztük az elmúlt évtizedek eredményeit, felidéztük az elmult fél évszázad legeredményesebb edzõit, akik közül, sajnos, már csak egy tudja élõszóban továbbadni élményeit. A Soproni Sportiskola megszûntével az Egylet veszi át a soproni vívás hagyományainak ápolását, a gyerekek vívásoktatását, nevelését. Nem volt vélelten a névválasztás, a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium Líceum hagyományokkal rendelkezik a vívásoktatás területén. Két olyan vívóedzõ is volt a tantestület eddigi tanárainak névsorában, akik meghatározó szerepet játszottak városunk sporttörténetében. Tóth Antal, aki sajnos már nem lehet közöttünk, és Zombori Pista bácsi, aki bár a kor által kissé meggyötörten, de jó kedvvel, régi humorából mit sem veszítve kíséri figyelemmel a maiak tevékenységét. A hetvenes évek közepén, amikor magam is kardot fogtam, még két szakosztály egészséges rivalizálása tarkította a soproni sportéletet. A SMAFC, élén az azóta sajnos körünkbõl mindörökre távozó Puskás Bertalan (mindenki BERCI BÁCSI-ja) és az SVSE TÓTH ANTAL vezetésével a Dunántúl vívó fellegvárává tette a várost. Nagyszerû csaták, késõbb életre szóló barátságok köttettek az egykori vívók (akkor elennfelek) között. A vívás érdekes sport. Nagyon erõs a jellemformáló ereje, az ember ott a sisak mögött csak magára számíthat. Néha nagyon egyedül tudja magát érezni. Ez megacélozza az akaratot. A vívás intellektuális sport. Ki kell találni az ellenfél gondolatait, és rá kell erõltetni a sajátunkat, túl kell járni az eszén.  Egyetlen pillanatra sem lankadhat a figyelem, és kell hozzá egy jó értelemben vett vagányság is.
A második világháború után a vívásra csak úgy tekintettek, mint az "urak" sportjára. Csak azért tûrték meg, mert eredményei elvitathatatlanok voltak, és az akkori rendszer kirakatpolitikájának szerves része volt az élsport. Ezért aztán vidéken csak a néhány lelkes mester áldozatkész munkája tartotta fenn a sportágat. Mára ez sajnos a múlté. Sorra szûnnek meg a szakosztályok országszerte. Ez nem vélelten. A vívás a szabályok változásával egyre drágább lett. Ezt pedig most már tényleg nem mindenki engedheti meg magának.
Ezért is örömteli pillanat, hogy vannak még olyanok, akik szívügyüknek érzik ezt a remek sportot városunkban. Legfõbb támogatónkká a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium Líceum lépett elõ. Termet és lehetõséget biztosít a hagyományok folytatására.  Igazgatóját, Dr. Lampért Gyulát pedig a szakosztály elnökévé választották.
Egyelõre még nem tisztázott körülmények között az önkormányzat is támogatni fogja az egylet mûködését.
A vezetõség, valamint a két jelenlegi edzõ személye biztosíték a folytatásra. A lehetõségek adottak, rajtunk is múlik, hogyan élünk velük. Éljünk e lehetõségekkel úgy, hogy méltóak legyünk a hagyományokhoz. Ehhez kívánok sok sikert, kitartást és jó eredményeket.
anagy@sopron.hu