A Belváros volt a helyszíne az I. Nemzetközi Csodabogár Fesztiválnak. Ha a csodabogarakon olyan figurákat értünk, akik vagy amelyek megjelenésükkel, valamely tettükkel, képességükkel vagy puszta létezésükkel eltérnek az átlagostól, akkor a múlt hétvégén igencsak bővelködtünk csodabogarakban.
Volt itt minden: régizene együttes, pantomimos, bábos, ütőegyüttes és gitárzenekar, énekmondó, zsonglőr, zenebohóc, fáklyanyelő, keleti táncos, tornász, középkori bajvívó, táncházzenész.

Zengett-zsibongott a belváros (a lakók is jól szórakozhattak). A különböző produkciók - valamiféle elv alapján - körbejártak a kijelölt helyszíneken: Orsolya tér, Fő tér, Evangélikus Templom, Magyar Művelődés Háza stb.
Miután - leleményességünk és rámenősségünk folytán -sikerült egy műsort tartalmazó szórólapot szereznünk, amelyet egyébként a szervezőknek minden utcasarkon osztogatni kellett volna, sorjában végignéztük a mutatványokat. Minden korosztály, nem és igény megtalálhatta a magának leginkább tetszőt. Nagy sikere volt a Diósdi Középkori Bajvívó Egylet bemutatójának, amely korhű ruhákban és fegyverzettel nagy bravúrt ígénylő produkciót mutatott be. A közönség soraiból kiválasztott szűzért folyt viadal után ( a szűz közben megszökött) a mord vitézek barátságosan végigmutatták az érdeklődőknek fegyverzetüket, sőt, aki fel bírta emelni, az ki is próbálhatta őket.

Kultúrlényeknek ott volt a soproniak számára ismerős Kvintesszencia együttes, ZUG Pantomim, énekmondók. Gyerekeknek és gyereklelkűenek: az egyszemélyes Gabalyda Bábszínház; a szintén soproni Habakuk. A nemzetköziséget afrikai zene, arab (?) hastáncos, ártalmatlan óriáspiton képviselték. A szenzációra éhesek zsonglőrködés, fáklyadobálás, tűzokádás és egyéb szemfényvesztés részesei lehettek.
Ha a szervezőknek az volt a célja, hogy a családokat egy közös programra, sétára, zenehallgatásra kicsalják a tévé elől, akkor elérték céljukat. Mutatványosok, csepűrágok közvetlen, látható, tapintható módon "élő-eredetiben", színfalak nélkül, akik nem tudnak kisurrani a művészbejárón.: ebben rejlik igazi varázsuk.

Ha a rendezők hosszabb távon idegenforgalmi látványosságnak gondolják a fesztivált, jobb tájékoztatás esetén, annak is jó lenne. Minden kezdet magán hordozza a tapasztalat hiányából adódó buktatókat. Az első fesztiválon szerzett tapasztalatokat bizonyára a második szervezésénél figyelembe veszik. Például azt, hogy bizonyos rendezvények lebonyolításánál - nyilván megfelelő módon előkészítve és az érintettekkel egyeztetve - a gépkocsiforgalmat a helyszínen átmenetileg korlátozni kellene. A helyszíneken folyamatosan lebonyolódó gépkocsiforgalom - minden látszat ellenére - nem az előadás része volt. Azért hatott rendkívül zavarólag. A rendezők bizonyára az autósok jóindulatára számítottak, amikor úgy gondolták, hogy a forgalom korlátozása nélkül is tekintettel lesznek ez utóbbiak a nézőseregre. Tévedtek. Gondolok itt arra a motorosra is, aki az Orsolya téren a bábszínház ideje alatt (több tucat gyerek ült a téren) kétszer robogott át teljes gázzal.
Talán jövőre ő is gyalog jön, vagy legalább csendben gyalog maga mellett betolja a motorját. Akkor majd elcsodálkozik, azon, hogy milyen csodabogarak léteznek a világon.