A Várkerület Galéria Magyarné Derszib Eti festőművész kiállításával csatlakozott a Soproni Ünnepi Hetek kiállítás-sorozatához.
Magyarné Derszib Eti Sopron szülöttje. Gyermekkora óta édesanyja biztatására fest és rajzol. Mesterének Mende Gusztávot tekinti. Egyébként matematika-fizika-rajz szakos tanárnak tanult. Arra a kérdésre, hogy életében a tanári hivatás és a művészet hogyan fér meg egymás mellett, azt vallja, hogy mindkettő egyenlő mértékben van jelen életében.Számára a két dolog egymástól elválaszthatatlan, egymást kiegészíti, és életét így teszi teljessé. A kettő közöti szerves kapcsolatot az otthoni magán festőiskolája jelenti, ahol tanít - nem reál tárgyakat, hanem rajzot, festészetet.

Az akvarell áll hozzá igazán legközelebb. Tanára, és mestere Mende Gusztáv tanítását követve tájképeit, utcarészleteit mind a helyszínen festi. Ezért is szereti az akvarellt, mert az akvarell jellegénél fogva " gyors munkát kíván" és ugyanakkor a gyorsan változó fény-árnyék megragadásához éppen ez a gyorsaság szükségeltetik. Impresszionista példaképei, akikhez hangulatban, színekben, ecsethasználatban legközelebb állónak vallja magát: Renoir, Monet Pissaro, Degas, Manet, akiknek alkotásait, ihlető természeti környezetét a Cziffra Alapítványnál nyert öszöndíjnak köszönhetően volt alkalma tanulmányozni. Beszélgetésünk során, külön felhívja a figyelmemet arra, hogy úgy, ahogy lelki, szellemi indulását édesanyjának köszönheti, pályája alakulását férjének Magyar Balázsnak, aki a társa, a kritikusa, kiállításainak szervezője, képeinek rendszerezője, a tolmácsa, gépkocsivezetője.

Kedvenc témái között elsőnek említi Sopront, a szülővárost, amely jelenlegi kiállításán a vizét megcsillantó Ikva és a Festőköz - művészek által annyira szeretett - ábrázolásában van jelen.
Míg a tanítást hivatástudatból teszi, vallja, hogy az alkotás, a festés vagy rajzolás során lelke nyugalomal, biztonságérzettel, a Teremtő iránti hálával telik meg.

A kiállítást megnyitó dr. Kubinszky Mihály építész, egyetemi tanár szerint is az akvarell gyors munkát kíván, de elmélyült előkészítést, átérzést, impressziót feltételez.Az akvarell technikai módszere teszi lehetővé, hogy a művész olyan termékeny legyen, mint amilyen Magyarné is. A kiállításon a legmegragadóbb a tájkép, amelyben különös érték az, hogy az építészeti alkotásokkal együtt mutatkozó tájban a művész kifejezésre juttatja, azt hogy az ember képes a természetet kultúrtájjá emelni és alkotásaival méltón kiegészíteni. Nem hatalmas építményekre kell gondolni. A motívum megválasztása sokszor az, amely egy-egy tájképben értékhordozó, csakúgy mint a téma sajátságos meglátása.
A lényeg kidomborításáról tanúskodnak csendéletei, amelyeknél a színpompa nemes eleganciává nő. A kiállításon több arckép is bizonyítja, hogy Derszib Eti az akvarell csúcspontjának tartott portréfestészetet is - az ábrázolt arcban pillanatok alatt megragadni a lelket - remekül műveli. Művészi nyughatatlanságának és kísérletező kedvének bizonyítékai a lovasképek.

A beszámolót dr. Kubinszky Mihály gondolataival zárom: "Az ezredforduló küszöbéről visszapillantva az elmúlt évszázad soproni kultúréletére meg kell állapítani, hogy a festészet abban igen jeles helyet foglalt el. Hogy csak elhúnyt legnagyobbjainkat említsük: Ágoston Ernő, Wosinszky Kázmér, Soproni Horváth József, a Mende Gusztáv Mühl Aladár testvérpár, Gáspárdy Sándor és Szarka Árpád örökszép alkotásai vonulnak el szemünk előtt. Nemes örökség ez, amelyet a ma Sopronban alkotó művészeknek kell átplántálniuk a 21. századba. Meggyőződésem, hogy Magyarné Derszib Eti egyike azoknak a soproni festőművészeknek, akikre ez a feladat hárul és akik ennek a magas szintű követelményeknek megfelelnek."