Nagycenken, június 25-én d.u. nyílt meg Novotny Tihamér megnyitó írásával Stefanie és Wolfgang Nickel kiállítása a Horváth & Lukács Galériában. Az írásból megtudjuk, hogy immár 6 éve tart a német és magyar művészek sorozatos találkozása, együtt munkálkodása, melynek változó helye, de azonos, a környezetet védő óvó tartalma is immár sok ember előtt ismeretes.
Részben ennek a kapcsolatnak is köszönhető, hogy itt, Sopron közelében, az Ünnepi Hetek programja keretében gyönyörködhetünk a szimpatikus művészházaspár munkáiban.

Ritka az olyan párosítás, amikor két művész úgy köti össze az életét, hogy tartósan és egyiküknek sem kell feladnia nemes célkitűzéseit, sajátos anyagát, technikáját. Itt, a kiállításon a házaspár hölgy tagjának üvek-képeit, a férfi tagnak pedig a legkülönbözőbb installáló technikával készült, egészében mégis csaknem teljesen egységes kollekcióját tekinthetjük meg. A néhány plafonra függesztett mobil üveg térplasztika már önmagában hangulatot teremt, közelebbről megtekintve pedig számos igazi humoros részmegoldás hívja fel figyelmünket az alkotók egyéniségére.

Érdekes a páros férfi tagjának sokoldalú anyaghasználata, a felületi formák játékának tudatos és nagystílű alkalmazása, mely apró, kis kiterjedésű megjelenésével sem válik részletezővé, hanem az egész mű sajátos archaizáló eszközrendszerének szerény részévé válik. A fémek szelektív használata csak fokozza ezt a hatást. Színhatásában többnyire visszafogott képek és üvegek egységes teret képezve invitálják a tárlatlátogatót, szinte közvetlenül késztetik arra, hogy a kép megérintésével még közvetlenebb kapcsolatba kerüljön annak tartalmával is.

Nagyon fontos, hogy egyik felületi megmunkálási eszköz sem válik ki az alkotás egészének folyamatából, hanem tudatos eszközhasználatként, természetes folyamatként válik a kiállítás részévé szokatlanságával és szellemességével együtt. Őszinte érzéssel ajánljuk a művészetszerető soproniak és Sopron környékiek figyelmébe ezt a modernségében is klasszikus kiállítást.