21-én, a Régi Zenei Napok 3. koncertjét hallgathatta meg az érdeklődő a soproni Szent György Templomban. A hat tagú kamaraegyüttes vonós hangszeresekből és csembalóból áll. Művészeti vezetőjük Máté Balázs. Műsoruk első felét egy-egy Händel (1685-1759.), Giuseppe Valentini (1582-1649) és Carlo Tessarini (1690-1766.) mű alkotta, a szünet után pedig Christoph Willibald Gluck (1714-1787.) ill. Giovanni Battista Cirri (1724-1808.) egy-egy művét adták elő.

A beszámoló sajnos csak a műsor első feléről szól. Elnézést kérek azoktól, akik a koncert második felének darabjaira és előadására is kiváncsiak lennének.
A mai este egy nagyon kedves házimuzsikálás fültanúi lehettünk. Tulajdonképpen örülnünk kellene, hogy a kor szokásait megidézve ilyent hallhattunk. Hogy másra számítottunk, az talán annak a következménye, hogy tegnap este profik kényeztettek el bennünket.
Tisztán játszott az Aura Musicale és talán voltak olyan gyors részei a műsornak, aminek lejátszására amatőrök kevésbé lettek volna képesek.

Sajnos, már a hangszer-összetétel is (bőgő, cselló, három hegedű, csembaló) is hajlamosított a hangzásegyensúly felborulására, és ez a forte részeknél be is következett. Kellemetlenebb volt a gyors részek aszinkron volta, amikor egyik hangszer lehagyta a másikat, az egyenletes tempót diktáló hangszerhez képest a magasabb felvésű és díszesebb dallamot játszók lemaradtak. Még kellemetlenebb, aminek megszüntetéséhez már tényleg komoly muzikalitás szükséges, hogy a lassúbb tételek dallamíve üres volt: egy-egy hanszer kilépése után ne "lyukat" hagyjon, henem lélegezzen tovább a többiekkel. A hangok megformálása, élettel telítése, az ismétlések megoldása - csupa olyan dolog, amivel részben-egészben az Aura Musicale a mai este első felében adós maradt.

Pedig ötletekben látszólag nem volt hiány, látszott az előadáson a "zenei csattanók" kidolgozottsága, csak az egészt átfogó szemlélet hiányzott valahogyan az előadásból. Sajnálom, hogy erről a tisztességesen teljesítő fél estéről nem tudtam más igazságot írni. Nekem nem tetszett és nem azért nem tetszett, mert más a felfogásom, hanem azért, amit nem hallottam, azért, amit leírtam.