V. Világzenei Vándorfesztivál

Vasárnap immár ötödik alkalommal rendezték meg a Világzenei Vándorfesztivált a Fertőrákosi Barlangszínházban. Az eseménysorozat 1996-ban, a millecentenárium évében jött létre, azzal a szándékkal, hogy a honfoglaló őseink által bejárt területek zenei kultúráját bemutassa. A világzene az egyik legdemokratikusabb zenei műfaj, definiálni azonban elég nehéz. Talán a különböző népek muzsikájának összekutyulásaként említhetjük. A világzene a tolerancia, a barátság, béke zenei megnyilvánulása. Az első vándorfesztivál sikerén felbuzdulva minden évben megrendezik, már az eredeti szándékot nélkülözve, általában sikeresen. Sokan a Soproni ünnepi Hetek legnívósabb, legkiemelkedőbb programjának tartják. Azonban mindig kérdéses, hogy vajon az adott évben milyen közönségfogadtatásban, látogatottságban részesül a koncertsorozat.
A fesztivál előtt alig fél órával már szépszámú közönség próbál átverekedni a Barlangszínház bejáratán. Azonban a kaput nem igazán akarják kinyitni. Negyed hét környékén a világzenei fesztivál egyik szervezője, Marton László újságíró, elnézést kér a késésért, és reményét fejezi ki, hogy a különleges zenei csemege miatt a jelenlévők elnézik a csúszást.
Az első fellépőként a kilenc fúvósból és két dobosból álló, moldovai Fanfare Savale lépett színpadra. ők román cigányzenét játszanak, megspékelve balkáni hangulattal, szédületes tempóval. Igazi örömzene. A közönség vastapssal jutalmazza rövid, ámde annál tartalmasabb műsorukat.
Rövid átszerelési szünet után a délszláv népzene egyik legjelentősebb hazai formációját, a huszonhat éves Vujicsics együttest hallhatták a jelenlévők. Programjukban túlnyomórészt a névadó, Vujicsics Tihamér gyűjtései szerepeltek, amelyet a dalok közti időben magyarázószövegekkel színesítettek. A fesztiválozók őket is vastapssal jutalmazták, azonban az idő előrehaladta miatt ráadást nem tudtak adni...
Az utolsóként színre lépő Brave Old Word Marton László Távolodó szerint a klezmer zene amerikai világsztárjai, külön-külön is, így együtt meg különösen. Zenéjükben egyaránt ötvöződik a hagyományos klezmer muzsika, a kortárs kamarazenék, vagy a dzsessz stílus. A közönség az ekkora már igencsak hűvösre fordult idő ellenére nagy áhítattal figyelte a produkciót.

Bill