|
A más szemével |
|
Vallás amelyről érdemes többet tudni
Az Iszlám
előretörésének hátteréről...
Amerika számára, ahol
ezidőtájt 5 millió moszlim - magyarosan: muzulmán - él, nem
okozott különösebb meglepetést Hillary Clinton nyilatkozata Los
Angelesben, ahol azt a megállapítást tette,
hogy „az iszlám
Amerika leggyorsabban tért hódító vallása". Nagy elismeréssel
hangsúlyozta
a muzulmánok mint állampolgári réteg értékeit és megbízhatóságát.
Európában azonban - és főként
Magyarországon - a két és fél évszázados török hódoltsághoz
kapcsolódó
víziók folytán legenyhébb
esetben is legalábbis konfúziónak kell nevezni azt, ahogyan az
átlagember az iszlámot, vagy tévesen,
de köznyelvszerűen „mohamedanizmust" megítéli.
Pedig egy olyan lenyűgöző nagyságrendű szellemtörténeti jelenség
szemléleténél, mint az iszlám, amelynek ma egymilliárd híve van,
azaz az egész emberiségnek durván egyhatoda, nem lehet tartósan
helye a féligazságoknak, rosszul rögzített, téves ismereteknek. A
tévhiedelmek hosszú és
kártékony sora mindjárt ott kezdődik, hogy az átlagember az iszlámot
az
arab népekkel azonosítja -
holott a moszlimok 80%-a nem arab! A másik súlyos félreértés maga
„Allah", akiről a nem moszlim
átlag túlnyomó többségben a kereszténység, vagy zsidóság Isten
fogalmától eltérő, mondhatni „másfajta"
Teremtőt tételez fel, holott az „Allah" arab szó Istent jelent,
csakúgy mint a német Gott, az angol
God, a francia Dieu, vagy akár a magyar Isten, és miután az iszlám, a
keresztény és a zsidó vallás
hármasa közös tőből ered, a hit olyan alapvető axiómáiban (azaz
tételeiben), mint a teremtés, angyalok,
ördögök, túlvilág stb. a keresztény, vagy akár az ótestamentumbeli
zsidó
koncepciók lényegében azonosak a Koránban lefektetettekkel.
Egészen pontosan fogalmazva: az iszlám Allahja ugyanaz az
Isten, aki a keresztény vagy zsidó
vallások középpontja. Mohamed, aki a kereszténység
megjelenésének
hatodik évszázadában született,
egész életében egyszerű ember maradt, próféta ugyan, mégpedig
Ábrahámtól és Izsáktól kezdve a próféták
hosszú sorában legutolsóként jelenve meg a színen, de mégiscsak
ember, egy a falusi, a vidéki lakosok százai
közül; az, akinek Gabriel arkangyal hozta el az isteni üzenetet.
Gábriel
arkangyal nem idegen a keresztény
hitmondák világától sem - s az iszlám is elismeri és
tiszteli
Jézust..
Mint a próféták egyikét. Nem jobban és nem kevésbé.
Emberként, aki Isten - „Allah" - hírnöke, de
ő maga nem Isten. Miként Mohamed sem az. Az iszlám csak egyetlen
Istent ismer, aki egyszemélyi,
mindenható és a világegyetem az ő egyedi kreációja, nem jelenik meg
különböző formákban, mint a
kereszténység Szentháromsága - és minden teremtményével közvetlen
kapcsolatban áll. Így nincs szüksége
„ügynökökre" sem, akik a bűnbeesettek mea culpázását közvetítenék
neki. Az iszlám szó az Istennel
szembeni feltétlen odaadást és alázatos engedelmességet jelenti - a
muszlim vagy moszlim pedig az a hívő,
aki ezeket a feltételeket maradéktalanul magáévá teszi. Isten
(„Allah") nem igényel mesemondókat.
A prófétáknak, így Mohamednek is, az a tiszteletre méltó, de
végtére
is alárendelt szerepük maradt az
iszlámban, hogy az isteni üzenetek torzítás nélküli szócsövei
legyenek.
Ebből következően az iszlámba való konverzió a világ
legegyszerűbb
és legsallangmentesebb szertartása.
Elég bárhol, bármilyen körülmények között fohász-szerűen kijelenteni
a
szigorúan vett egy istenbe vetett
hitet, amely a szenteket és egyházi méltóságokat bálványoknak
tekinti,
mert azok elterelik a hívőnek Istenhez
fűződő személyi kapcsolatát - és az illető máris moszlim. Ez az
egyszerűség a liturgikus és dogmatikai
képen valamiképpen az őskereszténység korszakára emlékeztet.
A jahveista ősi zsidó vallás
és a kereszténység - közös tőből eredő mivoltuk ellenére -
szembekerült
egymással. A történelmileg nyilvánvaló judeai
féltékenység és hatalmi irigykedés vezetett Jézus keresztre
feszítéséhez. A történészeknek azonban még sok tennivalója
van annak feltárásában: mi okozta azt, hogy a
patriarchálisan közös tőről eredő kereszténység
és a fél évezreddel később megjelenő iszlám hamarosan esküdt
ellenségekké váltak. A meghirdetett
keresztes háborúk, az inkvizíció, majd a reformációval szemben
napvilágot látott eretnekségi ítéletek
és exkommunikációk története ad bizonyos támpontokat a történelmi
„status
quo" állásainak védelmére a mindenkori
új mozgalmakkal szemben! Ez a jelenség, a „keresztény" egyházak ma
létező
sokezer mutációját
figyelembe véve, megoldhatatlanul bonyolult, és sokak számára lét
vagy nem lét problémákat teremtett.
Az államigazgatási és politikai rendszerekbe való beépülés, majd
számos országban az azokból való
kiebrudalás mind a keresztény, mind az iszlám vallás érvényesülésének
egyik alapproblémája lett.
Miután az iszlám nem tekinti a pápaság rendszerét isteni
nagykövetségnek, nem kellett olyan zavarba
kerülnie, mint a XII. Pius pápáról, a harmincas évek briliáns Pacelli
bíborosáról az utóbbi napokban
napvilágot látott tanulmány olvasóinak. A kutatások szerint ez a
pápa „Hitler pápája" volt, aki a
zsidóságot a kommunizmussal párhuzamosította, és bizonyos tekintetben
a holocaust légkörének
előkészítésében felelős. A tréfálkozásban a keresztényeken (sajnos)
gyakran túltevő moszlim gondolkodók egyike ezt írta:
„Az ördögnek nehezebb dolga van egy tanult, képzett elmével,
mint ezer nemtörődöm hívővel..."
Az iszlám - Hillary Clinton által is említett - előretörésének egyik
okai
között ilyesmik merülnek fel:
a.) Az iszlámnak minimális a „közvetítő ügynöki rendszere" Isten
(„Allah") és a hívő között.
b.) Az iszlám várja Jézusnak, mint az emberiség legnagyobb
profétájának, másodszori eljövetelét és hisz Mária szeplőtelen
fogantatásában.
c.) A Korán és számos más memorizált isteni nyilatkozat írásos
feljegyzése pontos irányvonalat
nyújt a moszlim életéhez, nincs szükség külön szubjektív manuálokra
és
használati utasításokra..
d.)A Korán félreérthetetlenül türelemre és megértő szeretetre
buzdít a másvallásúakkal szemben,
ezért található annyi nem iszlám kisebbség, bántatlanul és saját
hitében meghagyva, a moszlimok
tömegei között. Semmi esetre sem buzdít „szent háborúkra" a
„gyaurok" ellen, mint azt a közép-
és az újkor szultánjai - nyilván merőben politikai ürügyként -
tették. (Ahogyan annak idején hasonló okokból a
„keresztes háborúkat indították az iszlám ellen.)
Talán hasznos volt az iszlám néhány ismérvét tisztázni a mai,
turbulens időszakban. Így már másképpen szemléljük akár a
magyarországi
török idők eseményeinek okait, akár a mai Husszeinek, Kadhafik
működését,
hiszen mozgatórugóikban ezek nagyon is hasonlítanak egymásra...
Pagony Lajos
1999. szeptember 08., szerda 00:00
|
|
|
