Főpap?Izompacsirta?Hazudik a muzsikaszó!

"Nem tudok tovább helytállni a kívánalmaknak".

Lehman megjegyzése egy olyan év kezdetén hangzott el, amikor sokan komoly vizsgálódásnak akarják alávetni a Fõpap alkalmasságát, hogy tisztségét ellássa. Csakhogy a pápák - akik felett nem áll földi felsõbbség és autoritás - nem szoktak lemondani. Nincs is kinek. Az utolsó pápa, aki önként lemondott hivatásáról, ötödik Celestin volt, 1294-ben. Lehman megjegyzése váratlanul nagy vihart váltott ki az olasz sajtóban. Noha gyanítják, hogy II.János Pál pápa Parkinson-kórban szenved, az olasz Alessandro Maggiolini püspök találta fején a szöget legjobban, amikor így fakadt ki:

„Az Egyház nem Fiat vagy General Motors, ahol a teljesítõképesség a döntõ, és egy idõsebb atya is az Egyház lelkiismerete és irányítója maradhat!" Thomas Reese, jezsuita történész és az 1996-ban megjelent „A Vatikánon Belül" c. könyv szerzõje hozzáfûzte ezt is:
 "Mindig azt mérlegeljük, mire volt képes akkor, amikor 50 éves volt. Ám voltak idõs pápáink is, mint XXIII. János és VI. Pál, akik ellátták az Egyház kormányzását. Nincs ok, miért ne tudná János Pál folytatni irányító tevékenységét, noha csökkent fizikai erejével!"

Hát pontosan ez az!... Az Arnold Schwarzeneggerek, Tom Cruise-ok, James Bondok és kick-box bajnok világmesterek korszakában az együgyû tévémozi-búvár el sem tudja képzelni, hogy az esztelen pókok csápjainak hadonászásán kívül valami más is mozgathatja a belsõ világot, csendesen, szinte észrevétlenül, két géppisztoly- sorozat vicsorgása között... nemcsak az izompacsirta!

Mindent elolvastunk! Olvastuk, hogy a cápa kis halakat eszik, hogy a világ  legszabadabb  országai  harcolnak  a  trösztösítés  és
szindikalizmus  ellen,  olvastuk,  hogy  az  eszét  vesztetten nagyszabású  tõkeegyesülések  elsöprik  a  kicsiket,  hogy  a monopóliumok azért nem egészségesek, mert elõbb-utóbb maguk szabta  feltételeket  kezdenek diktálni a krónikusan beteges profitéhség kielégíthetetlenségével. 

Ezeket a közgazdaságtudományos axiómákat a szabad versenyben résztvevõ antiszocialista országok tojásfejûi állapították meg, így kétség sem fér ahhoz, hogy Marx, Lenin és követõik szelleme nem osont be titkon a gazdaságfilozófusok mûhelyeibe megigézve és kancsalul festett egekbe vezetve õket.

Ma 2000. január 10-et írunk. A rádió- és tévéállomások szenzációja a történelem eddigi legnagyobb tõkeegyesülése, az USA és a mai civilizációs státus két leghatalmasabb telekommunikációs és zene-, film-, tévé-, CD-, lemez- és amit akartok, fáradt vagyok mind felsorolni -kombinátja között. Az AOL - American Online - 166 milliárd dollárért megvásárolta a Time Warner céget. Mint a tévében elhangzott diadal- jelentések hangsúlyozzák, a két mamutvállalat gurujai szerint mindez a fogyasztók javára történik...

Biztos!... Én vagyok a „greatest" - mondta, ordította annak idején a ringben Muhamed Ali! A most már 20 millió elõfizetõt számláló AOL nemrég egyszerûen felemelte havidíjait a konkurencia feje fölé, és a legnagyobb révén a legdrágább is. A másik oldalon, a televízióban játszott filmek ma már szinte csak ürügyek a fejünkre halmozott reklámok érdekében, az arány ma már (vagy még ?) 8-9 perc film, 5 perc reklám! A legtöbb régebben készült sorozat darabjaiból a sokasodó hirdetéseknek helyet kell adni, ezért vágni kell, a játszott film így egyre semmitmondóbb, és ott szakad félbe, ahol a reklám publikálásának szüksége parancs! És most is és minden percben a világ legnagyobb entertainment-vállalatának forradalmáról szónokol a Warner-AOL kézbe csúszott tévé! Szlogen: „a forradalom megeszi a gyermekeit !".  Hm...az örökbefogadottakat, vagy a...?