|
A más szemével |
|
Segíts magadon és...
Nem árt néha
eltűnődni...
Mire befejeztem a
megkezdett cikket a törökországi kataklizmáról, a halottak száma
olyan
tempóban emelkedett, hogy jobbnak láttam nem is összegezni. Hatezer?
Nem. Kilencezer? Nem! Tízezer? Nem! Tizenkétezer? Nem! A legutolsó
becslések szerint ez a szám is megháromszorozódhat!
Termonukleáris katasztrófákéhoz hasonló nagyszágrendű pusztulás
ez,
az élők rendjéből egyszerűen eltüntetve tízezrek reményeit, csip-csup
örömeit, csókjait, mozdulatait, álmait. Újszülöttekét, totyogó és
gagyogó ártatlanságokét, akik a napsütésen és a cukros tej ízén kívül
még semmit sem tudtak a világról; kiábrándult öregekét, akik százszor
is megpróbálták sorsukat javítani az anatóliai földeken, és mi, akik
még itt vagyunk, érzékelni se tudjuk, ami azokkal történt, akik még
vannak, de már nincsenek!
A világ tehetősebbik fele - Amerika, Anglia stb -
hadsereg-utánpótláshoz illő technikai felkészültséggel siettek
eleget tenni a
török kormány S.O.S.-jelzéseinek. Magyarország is különítménnyel
jelentkezett. Az augusztus 20-i televíziós adásokban beszámoltak
arról, hogy mialatt a jelenlévő tömegek térdreborulva imádkoztak
Allah-hoz, a magyar különítmény csodával határos módon
talált rá egy három nap óta a romok alatt éhező, szomjazó, de
sértetlen
kisgyermekre.
Sokakban visszatetszést keltett a moszlim török kormány
szóvivőjének ítélete
a pusztulásról (annak ellenére, hogy világszerte dicsérik őket gyors
reakciójukért, amivel a világ segítségéért folyamodtak):
"Allah akarta, hogy így történjen, és Allah megsegíti a
bajbajutottakat."
Nem hiába mutatnak rá a vallási mozgalmak történetével foglalkozók
számos hasonlatosságra a keresztény és a moszlim vallás között, itt
sajnos emlékeztetni kell azokat, akik a török állásponton
megbotránkoztak, hogy a kereszténység idevágó filozófiai axiómája is
nagyon hasonló. Eszerint:
"Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az ő neve."
A legolcsóbb argumentáció itt most azt mondani, hogy "ez a közös
természetű fatalizmus a szuperkapacitású erőnek - nevezzük a különböző
vallások nevén Istennek - végtelen jóságáról, igazságosságáról és az
emberiség szeretetéről a hirdetett dogmák és a valós tények közötti
ellentmondást van hivatva áthidalni!
Csakhogy a misztikus felsőbbrendű erők és a sorshatásuk elleni
lázadozás helyett sokkal racionálisabb e felé a kérdés felé fordulni:
,"Ember,
honnan jöttél és merre tartasz?"Az amerikai "TIME" magazin
augusztus 23-i száma az evolúció kutatásainak új, drámai
eredményeiről számol be hosszú és tartalmas cikkben. Ennek lényege,
hogy míg a természetben jelenlévő állatfajok, így rokonaink, a majmok
is a "természetes kiválasztódás" rendszerében nemcsak évmilliók óta
változtak, de változnak ma is - a "homo sapiens" (és fordítsuk ezt
most "a gondolkodó ember"-nek) nem ebben a rendben, hanem sajátmagát
manipuláló módon viszi tovább a "fejlődést" borzongató útján.
Ebből az következik, hogy mindenki olyan erők környezetébe
ágyazza
be saját és embertársai vélt sorsát, amilyenbe világnézeti, vallási,
intellektuális stb. körülményei vezetik, kézenfogva. Istent, vagy
bármilyen más felsőbbrendűnek vélt létezőt, természeti katasztrófák
előidézője gyanánt okolni, vagy ezektől az erőktől menekvést várni
éppen
olyan értelmetlen, mint az evolúciót egyetlen kézlegyintéssel
megtagadni, s helyette misztikumokkal előhuzakodni.
Egyébként van egy harmadik - se moszlim, se biblikus -
közmondás is, nem tudom, nem itt van-e valahol a kutya elásva:
"Segíts magadon, az Isten is megsegít!"... A "másik" is tenmagad
képmása!
Pagony Lajos
1999. augusztus 22., vasárnap 00:00
|
|
|
