Az erdélyi népművészek, akiket a századik évéhez közeledő oroszlányi CZERMAN vendéglő tulajdonosai szerződtettek egy kis belső "munkára", nem is sejtették, hogy hónapokon át fognak majd dolgozni a tölgyfából faragott székely mintás székeken, székelyföldi hangulatot teremtő falfestményeken. A szépségre és eredetiségre törekvés ilyenfajta áldozata a fővárostól távoleső, mondhatnók tősgyökeres vidéki környezetben merész és dicséretes gondolat. Az oroszlányiak és a külföldi turisták, akik Majkot, Várgesztest vagy a móri borvidéket látogatják, gyakran toppannak be egy vacsorára, és se szeri se száma a mutatós, díszvacsora számba menő rendezvényeknek. Alábbi képünk a hely egyik részét mutatja:

A ma gondtalanul falatozó és iddogáló társaság nem is sejti, milyen aprólékos munka előzte meg az oly természetesen ható székely atmoszférát. A népművészek gondos cicomázási munkálatait örökítette meg az alábbi fotó:



E sorok írója, aki Amerikában hozzászokotott a 10, 20 meg 50 dolláros menü-árakhoz, meglepetten értesült arról, hogy ez a kis székely odú ebédelőinek még mindig napi egy dolláros áron nyújt kétfogásos déli menüt. Mintha csak megállt volna az idő és az infláció mindent eltaposó harckocsija! Tréfásan mondtam a tulajnak: "mostantól majd idejárok ebédelni Amerikából..."



A nyári sörkert, sokfajta játékkal, sőt miniatűr állatkerttel az őslakók és a vendégek kedvence. Esténként zene szól, és a tulaj már újabb és újabb létesítményekkel akar kedveskedni azoknak, akik a helyet a jövőben látogatják majd.

A harmadik évezredben!...

Pagony Lajos

1999. december 07., kedd 00:00

címlap

zóna

archívum