Beszámoljak? Ne számoljak be? Ez itt a kérdés. Valaha Maróczy idejében a magyar sakkozás világrengető eredményekkel józanította az Ezeregy éjszaka meséin felnőtt álmodozókat, akik azt számolgatták csak, hány vagon búzát kellene összeharácsolni, ha a sakk feltalálóját minden kockára duplán tett gabonával jutalmaznák meg?

Ma Maróczy nevét, aki a világ legnagyobbjai között küzdött, a helyesírási program a computeren hullámos piros vonallal húzza alá, mint „ismeretlen" nevet, és már versenysakkozók is kérdezték tőlem: „Maróczy? Ki volt az a niemand?..."

Ha Maróczy computer-kreálta százlábú, elektronikus szörnyeteg lett volna, akit idegbajosan nyomkodott gombokkal kellene a képernyőn legyőzni, akkor ő is egyike lenne azoknak a mihasznáknak, akik miatt az áruházak műszaki osztályain úgy kell a kölyköket félrelökdösni, hogy utat kapjunk. Azok most mind körülötte ácsorognának és élvezettel olvasnák a színes használati utasításokat őkelme legyőzéséről.

De Maróczy csak ember volt. Magyar. Világhírnévre tett szert. Nem kokettált nyugatnémet szerződésekkel, és nem emigrált Amerikába. Egyszerű postatiszt maradt, filléres gondokkal, amiket egy életen át elfedett a sakkért gerjesztett gond.

Sebaj, ma vannak Polgáraink, van Lékónk, van Almásink, és még sokan mások, akik hisznek abban, hogy a sakk szellemi próba, több, mint egy villogó computer-sárkány, kattogó géppisztoly az ernyőn, amely a kölykök sorsát a Y2K körül mesterségesen gerjesztett James Bond-i hangulaton túlmenően, az író kéz falra írt üzenetével már most előrevetíti.

Kötelességtudat? Adott szó? Ha férfi vagy, légy férfi? Miféle ósdi hülyeségek ezek? Ugyan kérem!

Egy hónappal ezelőtt a CyberPress sakkrovata elindította az „Ikva Kupa" e-mail sakkversenyt, hat magyar, három amerikai és egy japán nevezővel... Nem egészen egy hónap leforgása alatt a következők történtek:

1.) Az egyik amerikai nevező el sem kezdte, mondván, hogy iskolai dolgai a fejére nőttek.
2.) A második amerikai nevező a kezdet kezdetén panaszosan felnyögött, majd elhallgatott, s azóta is hallgat.
3.) A harmadik amerikai nevező kijelentette, hogy csak négy játszma egyidejű vezetésére van ideje, s ellenfeleit gondosan kiválasztva a többieket ignorálja.
4.) A rendező Sopronból mindössze egyetlen sakkozót érdekelt a dolog, annak sincs computere, és olyan, mint a csecsemő, akit nagynénje szívességből hozott a világra, ugyanis az egyik szerkesztőségi tag listáján levelezik, ami rendjén van, noha kissé bonyolult mindkettőjüknek.
5.) A japán résztvevő elment Kínába, tizedikén majd visszatér és folytatja.
6.) Az egyik magyar versenyző rájött, hogy most már nincs ideje...

... és mindez 10 résztvevővel...

Mi lenne száz résztvevő esetén? Ki lesz az oroszlán, aki az elpárolgó gladiátorok között egyedül maradva a Kupa győztese lesz? Megjósolom! Az állhatatosság és sport-tisztesség képviselője lesz az, és magam is azt tartom, hogy ez több és értékesebb mindenfajta Evil Kneival-fajta mutatványnál!