| 
 
Szenzációs könyv a piacon! 
 The
true story of the military disaster that prevents American troops from
going to war in Kosovo
  The road to 
fear
 (Nyugati
 könyvszenzáció:"Úton a félelem 
felé")
"Why is the United States so reluctant to fight in
the Balkans? A tragic humiliation six years ago, when 18 Americans 
died
fighting a Somali mob, still haunts President Clinton. The full facts 
of
the nightmare have never been revealed, and the Pentagon scoffed when 
Mark
Dowden,a newspaper reporter, set out to uncover them. But he 
traced
survivors on both sides for a book that is causing a sensation in 
America"
 Ezek a sorok az angol Sunday Times 1999. május 30-i 
számában
láttak napvilágot, és szó szerint ezt 
tartalmazzák:
 "Miért vonakodik az USA annyira, hogy harcoljon a 
Balkánon?
A hat évvel ezelőtti tragikus megaláztatás, 
melynek
során 18 amerikai halt meg a szomáliai 
csőcselékkel
hadakozva,  kísérti Clinton elnököt. A 
szörnyűség
tényei teljességükben sohasem kerültek 
napirendre,
és a Pentagon gúnyolódott, amikor Mark 
Dowden
riporter nekilátott, hogy leleplezze ezeket. Ám 
ő
felkutatta mindkét oldalról azokat, akik életben 
maradtak,
egy könyv számára, amely Amerika 
szenzációja."
 A Bantam-könyvek sorozatában megjelent könyv 
a "Black
Hawk Down" című film forgatókönyvírójának
készségét tanúsítja a grafikusan 
részletes
leírással. A kis katonai különítmény 
gépe
kényszerleszállást hajt végre, és a 
szomáliak
növekvő önbizalma és kegyetlenkedési 
kedve
a kezük ügyébe került szerencsétlen 
katonák
felkoncolásához vezet.
 Igen... egy sor emberi tragédia, aminek visszhangja a 
háborús
stratégia "fontosságában"
elhal. Mégis: mi lenne az "ildomos" és 
"toleráns"
magatartás egy agyba-főbe vert, fegyvertelen és 
politikai
ambíciók áldozatául dobott polgári 
társadalom
részéről, ha olykor
a támadókkal szemtől szembe kerül?
A tatárokról feljegyezte a történelem, hogy 
a
13. századbeli világhódító 
hadjáratok
idején a leigázott népeket maguk előtt 
hajtva,
azokat
küldték harcba mindenekelőtt. Úgy 
látszik,
ők már tudták, hogy  egy országot 
megszállni
nem egyszerű katonai feladat csupán, és 
egyáltalán
nem bizonyos, hogy ami nekem, a támadónak jó, 
igazolt
és erkölcsös - az a vesztes félnél a 
politikai
handicapen túl is
tárt karokkal várt egyetértés az 
összlakosság
részéről! Aki ezt nem látja át, az 
becsapja
saját magát!
 De ne kerülgessük, mint macska a forró 
kását:
egy háborúban el szoktak esni a katonák, és
ha elfogják őket, megesik, hogy összeverik, 
lelövik,
vagy felakasztják őket. Marad a Nemzetközi 
Vöröskereszt
és a hágai egyezmény, amelyek az ilyen 
atrocitásokat
tiltják. Egy kis földrajz: a Nemzetközi 
Vöröskereszt
Genfben, azaz Svájcban, Hága Hollandiában,
az amerikai katonákat esetleg pofozó sőt 
akasztgató
csőcselék pedig - ugyancsak esetleg -
a balkáni hegyvidéken. Az effajta tilalmak 
nemzetközi
jogi hatása kb. olyan, mint az Aspiriné a rákra. 
Megbélyegezni
a tettet? Igen! Arra jó! Megakadályozni? Mondjam,
vagy mutassam? Tudjátok mit mondott Milosevics a hágai
nemzetközi bíróság 
idézésére
háborús bűnözés 
ügyében?
Ha ti tudjátok, mondjátok meg nekem, mert én nem 
tudom.
De sejtem. Olyasmit, amit az amerikaiak itt mondanak, amikor 
fogócskát
játszanak:
 - Catch me!... Hogy aszongya: "Csípj el!"
 Aki viszolyog a fentebb felvázolt 
rizikóktól,
és tényleg a félelem utcáját 
járja,
az vagy ne bonyolódjon háborúba, minden 
erővel
kerülje el azt, vagy ha elég erős és teheti:
folytasson totális háborút. A totális 
háború
ma kicsit más, mint régen volt. Az elavult, letűnt 
nomenklatúra
totális háború alatt azt értette, hogy az 
ellenfelet
minden eszközzel és mindenütt, szárazon, vízen
és levegőben egyaránt el kell pusztítani, 
szőrőstül-bőrőstül,
a polgári lakossággal együtt.
 Ma - kérem tisztelettel - a szemlélet más. 
Ma
a totális háború viselőjének otthon kell 
ülnie,
esetleg kártyázni vagy sakkozni, és 
katonák
helyett gépeket és kompjúterrel 
irányított
Missile-okat kell az ellenség nyakára küldeni, 
mindaddig,
amíg a Missile-ok már csak "fosszíliákat" találnak 
ott - azok meg nem lélegeznek. Közben gondos könyvvitelt
 kell vezetni, a következő tételekkel: 1. A 
küldött
Misssile-ok száma,  2. Egységára, 3. A Missile-felhasználás
költsége naprakész formában.
Az egyensúly nagyon fontos!
 Aki mindezeket nem érti, mindig ágálni 
fog
az okosok ellen, amíg világ a világ.
 - cogitant - 
  
1999. május 30., vasárnap 00:00 
 
 
 |