Lelki jégkorszak hajnalán
Nem minden
igaz,
ami fénylik...
Akik a második
évezred záró periódusának - a
naptár
kettõezres évének beköszöntése
után
a „Hurrá! Semmi sem történt!"
kiáltással
lélegeznek fel, azok azt hiszik, hogy egy szívroham,
vagy
agyvérzés az igazi színpadi dráma,
míg
a lassan és szinte láthatatlanul ölõ
rák
smafu. Pedig...
Tegnap megkaptam
bankom
havi kimutatását. Meglepõdve láttam, hogy
két
tétellel gyarapította saját zsebére a
kiadásaimat.
Kezelési költség itt, és amott. Az év
végi financiális jelentések szerint az amerikai
bankok
19 milliárd dollárt kerestek a múlt évben.
Mint értesültem, otthon 45%-kal emelik a telefon
elõfizetési
díjakat, így ha nem telefonálsz, „csak" telefonod
van, akkor is havi 1500 ft körül fizetsz a
„luxusért".
Mert luxus, igaz? Nyugdíjas a tizennyolcezer forintos
öregségijébõl
ne telefonáljon. És nem is fog.
Pénzünk
egyébként
csodálatos karriert futott be. Emlékszem, 1946 augusztus
végén, elsõ havi fizetésembõl 40
forintért
egy pár cipõt vásároltam, Balassagyarmaton
az Ungárnál. Ma ezerszer ennyit kell fizetni
érte.
Erre csak két magyarázat lehetséges: vagy a
cipõ
lett drágább, vagy... egek, mekkora szerencse a magas
nyugdíjkorhatár
és alacsony „life span" azaz várható
életkor
manapság... Nem kell a kis megtakarítással
együtt
elértéktelenedni.
Helsinki-i
barátom
meséli, hogy a mobil telefonok
technológiájának
koronázatlan királya, a NOKIA cég a finn
értéktõzsdén
sok-sokezer milliomost teremtett. Egyszerû
földmûvelõkbõl,
akik becsöppentek a tõzsdére,
rábeszélésre,
vagy reklámra hallgatva. Finnországnak alig 5
millió
lakosa van. Sohasem úrhatnámkodtak, hanem egymást
megbecsülve serényen dolgoztak.
Kérdés:
vajon a versengés és az irigység ördöge
nem költözik-e ennek a rátermetten demokratikus kis
népnek
a szívébe, a szerencse-teremtette gazdagság
láttára?
Vajon nem az effajta jelenség az erkölcsi
eróziót
okozó okok egyike, ami kétségbevonja az olyan
évszázados
társadalmi követelmények és
elvárások
hitelét, mint a becsületes munka, az aktív
tehetség
érvényesülése... és egy
kézlegyintéssel
kicsinyli le azokat; a munka nélkül elérhetõ
milliók víziójával?
A posta minden
áldott
nap a legcsalogatóbb programokat hozza, amelyek mind
hihetetlenül
gyors és könnyû pénzt ígérnek!
Ám
ami a leginkább aggasztó: kivétel
nélkül
munka-, vagy erõfeszítés nélküli
gazdagság
elérésére ösztönöznek. Ez a
„gazdagságot
kreálni munka nélkül" mentalitás nemcsak
lenézi
és kihasználja a hangyaszorgalommal dolgozókat,
de
saját, könyörtelen matematikája alapján
megkopasztja õket, elszedve utolsó obulusaikat is a
„növekedõ
haszon" hipnózisában.
Az egyik
pénzügyi
folyóirat a minap szóvá tette, hogy a
telekommunikációs
díjakat tartalmazó számlákon olykor 36 (!)
különféle adó, költség, stb.
szerepel
teher gyanánt. A mézes madzag politikája, amivel
bizonyos
szolgáltatások igénybevételét
ígéretes
„bónuszokkal" jutalmazzák, amikbõl aztán
legtöbbször
csak az ígérgetés marad, itt Nyugaton már
mindennapos.
A gyógyszer-, benzin- és egyes
élelmiszerárak
könyörtelen mértékû emelkedése az
állítólagosan alacsony inflációs
indexeket
nevetségessé teszi. Az egyik, gyomorfekélyt
kordában
tartó gyógyszer, a Prilosec például 4
dollárba,
azaz 1000 forintba kerül tablettánként, vagyis
naponta.
A benzinárak a nyugati világ viszonylatában
átlagosan
45-50%-al emelkedtek az utolsó fél
esztendõben.
A telhetetlen
irigység
rátája nem a nincstelen és a gazdag
közötti
feszültség mutatója csupán. (Az is, persze.)
De a napokban újra játszották a
televízióban
az 1999-es Las Vegas-beli Rodeo-VB végsõ futamait,
és
a 200.000 dollárt nyert cowboy diadalmas perceit.
Érdekes
tanulmány volt a gratuláló társak
és
korifeusok arcát látni, ahogy kiült rájuk a
vigyorba
temetett sárga irigység. Akinek valamije van, az a
másik
többjét akarja, becsületesen vagy becstelenül,
mindegy.
A nyugati üzleti filozófia szerint ez a birtoklási
láz
a gazdasági rend fejlõdésének
elõmozdítója...
De az igazság
az
aranyborjúra tapasztott szemûek elõtt
örökre
elrejtve marad. Pedig ha az alaptalannak bizonyult Y2K
körüli
terrorizmustól való hisztéria igazi
gyökereit
analizálgattuk volna, felfigyelve arra a
különösségre,
hogy pontosan a legfejlettebb, leggazdagabb, legcivilizáltabb
országok
estek ebbe a fóbiába, akkor az analízis
eredménye
nem csupán az lett volna, hogy „mert ezeknek az
országoknak
volt és van a legtöbb veszteni
valója..."
Biztos, hogy kicsit a
feltámadó lelkiismeret okozta hallucináció
is közrejátszott, amely a falon író kezet
ott
is látja, ahol az még az alvóé, aki
még
fel sem emelte.
Még.
Hogy is mondta ezt
Cicero
a Catilina elleni
kirohanásában?...
Pagony
Lajos
2000. január 04., kedd 00:00
|