Lelki jégkorszak hajnalán

Akik a második évezred záró periódusának - a naptár kettõezres évének beköszöntése után a „Hurrá! Semmi sem történt!" kiáltással lélegeznek fel, azok azt hiszik, hogy egy szívroham, vagy agyvérzés az igazi színpadi dráma, míg a lassan és szinte láthatatlanul ölõ rák smafu. Pedig...

Tegnap megkaptam bankom havi kimutatását. Meglepõdve láttam, hogy két tétellel gyarapította saját zsebére a kiadásaimat. Kezelési költség itt, és amott. Az év végi financiális jelentések szerint az amerikai bankok 19 milliárd dollárt kerestek a múlt évben. Mint értesültem, otthon 45%-kal emelik a telefon elõfizetési díjakat, így ha nem telefonálsz, „csak" telefonod van, akkor is havi 1500 ft körül fizetsz a „luxusért". Mert luxus, igaz? Nyugdíjas a tizennyolcezer forintos öregségijébõl ne telefonáljon. És nem is fog.

Pénzünk egyébként csodálatos karriert futott be. Emlékszem, 1946 augusztus végén, elsõ havi fizetésembõl 40 forintért egy pár cipõt vásároltam, Balassagyarmaton az Ungárnál. Ma ezerszer ennyit kell fizetni érte. Erre csak két magyarázat lehetséges: vagy a cipõ lett drágább, vagy... egek, mekkora szerencse a magas nyugdíjkorhatár és alacsony „life span" azaz várható életkor manapság... Nem kell a kis megtakarítással együtt elértéktelenedni.

Helsinki-i barátom meséli, hogy a mobil telefonok technológiájának koronázatlan királya, a NOKIA cég a finn értéktõzsdén sok-sokezer milliomost teremtett. Egyszerû földmûvelõkbõl, akik becsöppentek a tõzsdére, rábeszélésre, vagy reklámra hallgatva. Finnországnak alig 5 millió lakosa van. Sohasem úrhatnámkodtak, hanem egymást megbecsülve serényen dolgoztak.

Kérdés: vajon a versengés és az irigység ördöge nem költözik-e ennek a rátermetten demokratikus kis népnek a szívébe, a szerencse-teremtette gazdagság láttára? Vajon nem az effajta jelenség az erkölcsi eróziót okozó okok egyike, ami kétségbevonja az olyan évszázados társadalmi követelmények és elvárások hitelét, mint a becsületes munka, az aktív tehetség érvényesülése... és egy kézlegyintéssel kicsinyli le azokat; a munka nélkül elérhetõ milliók víziójával?

A posta minden áldott nap a legcsalogatóbb programokat hozza, amelyek mind hihetetlenül gyors és könnyû pénzt ígérnek! Ám ami a leginkább aggasztó: kivétel nélkül  munka-, vagy erõfeszítés nélküli gazdagság elérésére ösztönöznek. Ez a „gazdagságot kreálni munka nélkül" mentalitás nemcsak lenézi és kihasználja a hangyaszorgalommal dolgozókat, de saját, könyörtelen matematikája alapján megkopasztja õket, elszedve utolsó obulusaikat is a „növekedõ haszon" hipnózisában.

Az egyik pénzügyi folyóirat a minap szóvá tette, hogy a telekommunikációs díjakat tartalmazó számlákon olykor 36 (!) különféle adó, költség, stb. szerepel teher gyanánt. A mézes madzag politikája, amivel bizonyos szolgáltatások igénybevételét ígéretes „bónuszokkal" jutalmazzák, amikbõl aztán legtöbbször csak az ígérgetés marad, itt Nyugaton már mindennapos. A gyógyszer-, benzin- és egyes élelmiszerárak könyörtelen mértékû emelkedése az állítólagosan alacsony inflációs indexeket nevetségessé teszi. Az egyik, gyomorfekélyt kordában tartó gyógyszer, a Prilosec például 4 dollárba, azaz 1000 forintba kerül tablettánként, vagyis naponta. A benzinárak a nyugati világ viszonylatában átlagosan 45-50%-al emelkedtek az utolsó fél esztendõben.

A telhetetlen irigység rátája nem a nincstelen és a gazdag közötti feszültség mutatója csupán. (Az is, persze.) De a napokban újra játszották a televízióban az 1999-es Las Vegas-beli Rodeo-VB végsõ futamait, és a 200.000 dollárt nyert cowboy diadalmas perceit. Érdekes tanulmány volt a gratuláló társak és korifeusok arcát látni, ahogy kiült rájuk a vigyorba temetett sárga irigység. Akinek valamije van, az a másik többjét akarja, becsületesen vagy becstelenül, mindegy. A nyugati üzleti filozófia szerint ez a birtoklási láz a gazdasági rend fejlõdésének elõmozdítója...

De az igazság az aranyborjúra tapasztott szemûek elõtt örökre elrejtve marad. Pedig ha az alaptalannak bizonyult Y2K körüli terrorizmustól való hisztéria igazi gyökereit analizálgattuk volna, felfigyelve arra a különösségre, hogy pontosan a legfejlettebb, leggazdagabb, legcivilizáltabb országok estek ebbe a fóbiába, akkor az analízis eredménye nem csupán az lett volna, hogy „mert ezeknek az országoknak volt és van a legtöbb veszteni valója..."

Biztos, hogy kicsit a feltámadó lelkiismeret okozta hallucináció is közrejátszott, amely a falon író kezet ott is látja, ahol az még az alvóé, aki még fel sem emelte.

Még.