... és ekkor az asszonyka, kávéját kanalazgatva rám emelte szemét, és azt kérdezte:

- Mit gondol? Miért olyan nyugtalan Európa? Miért nincsenek forradalmak nálunk, az USÁ-ban? Talán csak azért, mert történelmünk annyira fiatal, hogy a polgárháborút kivéve nincs víziónk egyetlen olyan közös emlékről sem, amiben a teljes nemzet összefogódott volna? Hogy van ugyan számtalan praktikus érvünk az ország nagylétének indoklására, de hiányzik az úgynevezett történelmi "image", ami olyasmi, mint nálatok, otthon Árpád és a Honfoglalás, a török háborúk Dobóval meg Dugovics Titusszal, a Szabadságharc és...

Már alig figyeltem oda, pedig a hölgy a michigani egyetem professzora volt, meddő dolog lett volna vitába szállni vele - és udvariatlanság is. Éreztem: nem egészen rossz irányban kutat, gondolatainak ösvényei - pozíciójából és képzettségéből eredő - magasabb szintű, éppen ezért veszélyes bonyolultsághoz vezetnek. Viszont itt is, mint sok más területen, a kézenfekvően egyszerű válasz kulcsa a közelben hever.

A napokban Los Angelesben egy éjszakai repülőút megszakítása során betértünk a reptéri McDonalds-ba egy szendvicsre. A hely zsúfolásig tele volt. Eszegetés közben azt mondom a feleségemnek: "Nézz körül, és találj nekem egy, csak egyetlenegy 'fehér' vendéget rajtunk kívül a teremben!" Nem talált! Csak mexikóit, kínait koreait, japánt láttunk. És "afrikai amerikait" persze. Én speciálisan azért szeretem Hawaii-t, mert a Távol-Kelet minden színfoltja összefolyik palettáján. Innen, a déli államokból is mindenféle utazási csereberékkel megfaggyúzható, olcsó imitációja a hajdani világkörüli utazásoknak, amiken mint előadóművész részt vehettem. Nem te látogatod őket, hanem az egzotikus népek látogatnak el hozzád, körülvesznek, és ugyanazon a nyelven beszélnek, mint te...

A közös nyelv - véletlenül az angol - azt jelentené, hogy ugyanúgy gondolkodnak is? Évtizedekig kell élni egy országban ahhoz, hogy rádöbbenjünk: mennyire nincs ez így! Míg egy úgynevezett parlamentáris összeröffenésben az egyes pártok egy és ugyanazon társadalmi, gazdasági vagy vallási, sőt etikai problémákat más és más akut érdekek, látószög, de ugyanazon történelmi háttér alapján értékelik, mondhatnánk „egy a csónakban eveznek", még ha sokszor egymás ellen lapátolnak is, addig a befogadó ország testét folyamatosan ellepő, máshonnan érkezett, vagy más társadalmi helyzetből emancipált emigránsok saját történelmük és múltjuk mozaikszerű darabkáival érkeznek. Ezeknek nincs összefüggésük egymással, legtöbbször még a saját fajtabeliekkel sem, nemhogy egy koreainak például egy mexikóival.
Mindez hosszú időn át teljes közönyt eredményez politikai orientáció iránt. Ezen szinte minden emigráns átesik. Így tapasztalatból beszélek.

Országok, mint például az USA, ahol a bevándorlók ilyen kaleidoszkópikus módon keverednek az "őslakossággal", azért szerencsések, mert semmiféle szubmerzív kalandra való szervezkedés nem találhat ott talajra. Nem a végtére is közössé váló kommunikációs nyelv hiányában,  hisz erre a megtanult új nyelv a közösség minden tagjának egyforma közlési esélyeket nyújt, hanem az azonos történelem, múlt, fájó sebek hiánya vagy mássága miatt. Itt hallatszik a költő szava: " Nekem nem bánat a te bánatod!... Miattam véres koronádat a sárba vághatod!"

Manapság tanúi vagyunk olyan országok szétesésének (Jugoszlávia), ahol az egyes etnikai csoportok tartományokba tömörültek. Bosznia, Koszovo, Újvidék. Nehéz lenne megmondani, honnan számlálódik egy érintetlenül meghagyott közösség létszáma ahhoz, hogy elegendőnek tekintsük veszélyesen közös történelmi víziók ápolásához. Harminc fő? Nyolcszáz? Tízezer? Szerintem az eredendő fajtabeli vitalitás, amely a szeparálódott népet jellemzi, a gyakorlati mutatószám. Kínaiból elég lenne harminc is. Szerintem három kínai már egy "China town". Magyarból? Hm!...

Az USÁ-ban egy olyan "fele-fele" állam van, amelynek lakossága nem keveredett, latin, ennélfogva kocsirúdját határozottan  kifelé tartja az Egyesült Államközösség kötelmei közül: Puorto Rico. A sokszínű, sok etnikai hátterű Hawaii-jal semmi baj.

A nyelvi közösség még nem elegendő operációs terület tömegeknek a társadalom vagy állami eszmék elleni megmozdításához. Az, hogy a nyugat felé tartó repülőjáratok spanyolul is kifüggesztik a figyelmeztető táblákat, hogy a "redneck" déli városka közepén mexikói fűszerbolt nyílt, még semmit sem jelent. Legfeljebb, hogy üzleti vagy szimpla figyelmességi motívumokkal akarják komfortálni sokan a másságot...

A "Divide et impera!" - Oszd meg és uralkodj! - általános receptje itt úgy érvényesül, hogy - véletlenül, vagy készakarva - a befogadó ország megakadályozza nagyobb homogén etnikai csoportok képződését. Vannak olyan kifejezetten és kimondottan amerikai városok, ahol az úgynevezett "honfoglaló" őslakosság már kifejezett kisebbségben van az etnikus felszaporodással szemben. (San Francisco és sok californiai közösség.) Ennek ellenére itt sem érezhető úgyszólván semmiféle politikai vagy társadalmi feszültség, és valószínűleg nem is lesz mindaddig, amíg az új meg új etnikai elemek szóródása egészséges ízt, zamatot és erőt kölcsönöz a befogadó társadalomnak, ellenlábas szeparatizmus helyett!

Az országoknak egy új népvándorlás periódusában sok tennivalója akad most meglátni és adoptálni az elmondottakból eredő tennivalókat...