Világszerte erősödik a keresztény összefogás

A 2000-es Pünkösd első ízben bizonyította a keresztény felekezetek általános törekvését egy közös vallási platform kialakítására világszerte, így Amerikában is. Az alig 15%-os katolikus lakosság kezdeményezésére az észak-karolinai Asheville-ben több mint 2000 keresztény gyűlt össze, hogy katolikusok és nem katolikusok közösen ünnepeljének.

Chuck Taft, a rendezvény zeneigazgatója és tótum factuma a következőket mondotta a „CITIZEN/TIMES" napilap munkatársának:

„Ami ezt az egészet illeti, annak a lényege, hogy mi keresztények, jóllehet különböző formában fejezzük ki az Úr iránti hódolatunkat, de valójában ugyanazt az Istent imádjuk" (Na végre, hogy valaki kimondta ezt az alapigazságot, a kicsinyes és féltékenykedő szektariánus okoskodás helyett... Szerk.) Az Egyesült Államok 60 millió katolikusa hosszú ideje ünnepli Pünkösdöt, de a történelemben először fordult elő Asheville-ben, hogy az „egy akol, egy pásztor" gondolat jegyében népünnepélyszerű, spontán megmozdulást szerveztek, anyjuk karján kacarászó bébik, rongybabákkal játszadozó óvodás gyerekek, trikós és tréningruhás lányok, fiúk énekelték az egyszerű gospeleket, kutyák futkároztak a réteken, megugatva a recitáló énekes csoportokat: az egésznek az a fajta idillikus hangulata volt, amiben leomlanak az egymás hite felett farizeuskodók önmaguk tákolta ketrecei.

Johann Naeger, a látogatók ügyét szívén viselő nem-katolikus lelkész így vélekedett:

„Úgy érzem, ez a rendezvény valódi siker, igazi ünneplés..." A kisebb keresztény felekezeteket nem bántotta az, hogy a világszerte 900 millót számláló katolikus hívő sereg a legnépesebb felekezet, mely önmagát Péter apostolon át egyenesen Isten leszármazottjának tartja. A napilapok, így az idézett CITIZEN/TIMES is főoldali cikkeket szenteltek az eseménynek, és a hatalmas munkát és előkészületet igénylő közösségi tevékenységből minden „parish" kivette a részét. Az egyik iparművész - Dave Hazinski például - saját maga faragta oltárt készített, egy másik felekezetbeli hölgy - Rita Pisano - a gospel-dalokat szerkesztette össze, az egész pünkösdi ünnepség elnöke Főtisztelendő Cecil Tice volt.

A nagy tömegeket megmozdító vallásos manifesztáció rendezője befejezésül néhány igen tanulságos és mindenképpen megszívlelendő dolgot mondott Marie B. Maher riporternek.

„Látni szeretném, hogy ebből minden keresztény számára egy évente ismétlődő nagyszabású mozgalom bontakozik ki, üzenetünk mindenekelőtt és valójában az, hogy ámbár mi valamennyien másként tiszteljük az Urat - közös hitbeli rendszert osztunk meg egymással! Az embereknek általában az a véleménye a katolikusokról, hogy mi annyira különbözünk minden más fajtától... (Ezt se nekem mondták... a szerk.) Mi ugyan mások vagyunk, de össze tudunk társulni és ugyanazzal a szellemiséggel tudjuk ünnepelni ugyanazt az Istent. Ez ma a dolog igazi szépsége!"

Amen!
Úgy legyen...

- pagony -