A felelőtlen irka firkáról!

Manapság még olyan ellentmondásokkal teli társadalom, mint az amerikai is talpra ugrik néha, de legalábbis felszisszen, ha ízlésének vagy a saját magáról kialakított image-ének nem tetsző bírálat éri. A napokban New York érte meg ezt az állítólag fegyvertelen afrikai emigráns, Amaduo Dillago 41 rendőrgolyó általi kivégzésével kapcsolatosan, ahol az áldozat fekete, a négy, halálos golyózáport indító rendőrtiszt pedig fehér, s már magában véve ez a körülmény is indítéka lehet masszív fajvédelmi tüntetéseknek.

Az olcsó zsurnalisztika mindig ügyelt arra, hogy gyanút ébresztő adatokat, statisztikákat „köpjön be", és az ezekből napnál világosabbnak látszó következtetéseket az olvasóra „bízta", s ha felmordult valaki, Pilátusként mosta kezeit. Ha az újságírónak vér van a pucájában (nem elírás...), akkor ha valamit állít, a miérteket és háttereket is megmutatja. Magyarországon még kis időbe kerül, de már szele érezhető annak a nyugati mentalitásnak, ami a „találkozunk a bíróságon" - vagy miként az amerikai mondja „see you at the Court" révén próbál a hamis vagy nem sziklaszilárd állításokból készpénzt varázsolni, olykor elképesztően ártatlanul hangzó megjegyzéseket „rágalmaknak" tekintve, amiért a „sértett" aztán milliókat követel.

Ezért a modern média - megfizetve busásan a tandíjat érte - megtanulta, hogy csak akkor céloz, ha biztosan talál is, mert ha mellélő, a golyóból bumeráng lehet.

Igen kétes értékű olyasminek a megállapítása is, hogy „az öt éven aluli gyerekek halálozásának aránya több, mint kétszerese a tíz év előttinek, amikor még nem volt érvényben az ENSZ-korlátozás" Milyen „korlátozás"? Az, hogy a vegyi és bakteriológiai fegyverek gyártásában jeleskedő Husszein tömeggyilkos Hitlerre emlékeztető tendenciáit és tevékenységét gazdasági és financiális szankciókkal a minimálisra igyekszik az ENSZ korlátozni? Az ilyen fogalmazást „szegény gyerekek és mocskos ENSZ" fogalomzavarral lehet társítani.

És hangulatot kelteni! Ki ellen? Husszein ellen? Dehogy!

Az effajta ellenőrizhetetlen statisztikákat és a nyomukban felhangzó morgolódást az úgynevezett nyugati (amerikai, angol, német stb.) „revolverlapok" táplálják. A minap az egyik szerint megtalálták a szíriai Aleppóban Ádám és Éva csontvázát. Az egyik Dél-Karolinabeli baptista egyetemen, ahol történetesen George W. Bush voksokat gyűjtött, a professzorok egyike azt mondta, hogy a katolikusok „sátánista szekta". Volt is akkora botrány belőle, hogy na! Egy ismert bulvárlap a hollywoodi sztárra, Don Johnsonra kiáltotta ki a minap, hogy buzi. Minden nap „lelepleznek" valakit, meghal valaki vagy becsukják!

Igen ám, csakhogy itt meg kell különböztetni a „publicitásért" élő-haló, hápogó, már félig eltemetett „has been" - azaz valaha valaki volt - utolsó reményét, hogy bármit, jót, rosszat, borzalmasat, csak beszéljenek, írjanak róla. Csak emlegessék a nevét a tévében és rádióban, máskülönben menthetetlenül elfelejtik.

Mert ilyenek is vannak, szép számmal, és az újságíró, amikor szenzációra vadászik, sosem tudhatja előre, hogy megállapításaiért guruló arany üti-e a markát, vagy két markos legény leüti az utcasarkon.

Pagony Lajos