Egy hosszú szombat

Különleges nap volt ez a mai, hisz ezen az estén a nagyszínpadon a Kispál és a Borz lépett fel! De addig még legalább tizenötször körbe kellett sétálni a szigeten. Ami nem piskóta, mert elég nagy területről van szó. Ha még nem tudnád, egy szigetlakó napja úgy néz ki, hogy délben felkel, majd egész estig, míg nem kezdődnek a koncertek, sétálgat körbe-körbe a szigeten. Talán ez a legfárasztóbb az egészben. De azért minden séta alkalmával találhat valami újat, érdekeset az ember.
De hagyjuk a sétát, hiszen volt ma itt Sub Bass Monster, melyre jónéhányan kíváncsiak voltak, volt Animal Cannibals, akikre a kutya se volt kíváncsi, és miután besötétedett majdnem, jött a Kispál is... Kispál a király!!! Együtt ugráltuk végig az egészet, és amilyen lassan indult el a koncert, olyannyira kifáradtam a végére... Haverom nyakában a lány vagy fél percig volt a kivetítőn, mindenki őt csodálta, meg az én belógó fejem. A színpadon világsztárok léptek fel! Bár nem ismertem őket, de Lovasi azt mondta, hogy világsztárok, így ehhez kétség nem férhet. A műsor minőségéből ítélve, tényleg világsztárok lehettek a fiúk, mert nagy bulit csináltak, nem maradt ember szárazon. A Kispál-koncert után hullafáradtan még elnéztünk néhány helyre, a Tilos sátorban nyomattak nagyon jó zenét, ringliseztünk, ettünk, ittunk, végül hajnali 5-kor sátrunkba dőltünk. Király volt.

Gludovátz Gábor