"Lassan egy év telt el azóta, mégis, mintha csak tegnap történt volna."

Szigetelni jó

Lassan egy év telt el azóta, mégis, mintha csak tegnap történt volna. Fekszem a sátorban, nyár van és én mégis fázom. Ráz a hideg, forgolódom, közben magamban az Insomnia-t dúdolgatom, és így megy ez már órák óta. Mit órák óta, így megy ez már három napja! Három napja szemhunyásnyit sem aludtam, hogy is aludnék, hiszen minden porszem körülöttem egy dallamra táncol szabályosan, másodpercenként kétszer emelkednek a levegőbe, rövid szünet, felemelkednek újra, s másodpercenként hullnak vissza. Tucc-Tucc-Tucc, órákon át, non-stop, nincs megállás. Hogy is tudna erre aludni az ember fia. Pedig csak én vagyok ébren. Mikor reggel két álmosan ébredező szem felnéz, az én kerek szemeim pillantja meg elsőnek, s csak nevet. Nevet, hogy én miért nem alszom... Nem önszántamból, elhiheted!! Szeretnék aludni, szerettem volna, de most már késő. Felugrunk hát, frissen, új nap kezdődött el! Én is feltápászkodom, a fejem fáj, a szemem fáradt, a lábam sajog. Új nap kezdődött el, rajta hát! Induljunk el! Lassan én is összeszedem magam, életet lehelek fáradt csontjaimba és az ágyamra gondolok, ma éjjel már abban alhatok. Igen, alhatok! Ma éjjel már alhatok!! Hisz ez utolsó napunk, kimondhatatlanul boldog vagyok, ha az alvásra gondolok, de végtelenül szomorú, ha eszembe jut, hogy akkor most vége, itt kell hagynom ezt a sátras életet, mit úgy szerettem, itt kell hagynom a jó hangulatot, itt kell hagynom a több ezer embert, kik mind ott tomboltak velem, s együtt énekeltük az Open Your Eyes-t!

Gludovátz Gábor