A Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum túravezetői fakultációs csoportja 1998. december 12-én meglátogatta a Fertő-tó osztrák és magyar oldalának nevezetességeit.
Kirándulás a
Fertő-Hanság Nemzeti Parkba
A Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum
Túravezetői
fakultációs csoport tanulóinak útleírásai alapján
összeállította: Váczi Miklós,
Varga Tamás
A Berzsenyi
Dániel Evangélikus Líceum túravezetői fakultációs csoportja 1998.
december 12-én meglátogatta a Fertő-tó osztrák és magyar oldalának
nevezetességeit, megismerkedtek e táj műemlékeivel, és természeti
értékeivel. Vezetőik , Bolla Mariann
tanárnő és Andrássy Péter tanár úr kérésére írásban
foglalták össze a látottakat. A legjobban sikerült beszámolót teljes egészében közre
akartuk adni, de látva a színvonalas munkákat úgy döntöttünk, hogy
mindegyikből kiemelünk egy-egy részt, így megjelenítve a nagyon jó
hangulatú kirándulás részleteit.

“1998. XII. 12-én, reggel
730 -kor
indultunk két kisbusszal a Petőfi Színház elől Ausztriába, az osztrák
nemzeti parkba. Útvonalunk: Sopron - Fertőd – Pamhagen – Apetlon –
Illmitz – Frauenkirchen – Pamhagen – Sopron volt” – írja
Kiss Erzsébet. Klavács Krisztina még
ennél is precízebben
fogalmaz: “Ezen az útvonalon haladva érintjük a Széchenyi család és az
Eszterházy család birtokait. Soprontól, keleti irányba megyünk, majd
Fertőd után észak felé.”- majd így folytatják: “Először Fertődön
álltunk meg a Kisboldogasszony templomnál, amely 1980-ban épült”.
“Nincsen harangtornya. Az oltárkép Udvardy Erzsébet festménye, 3
részből áll. A jelenlegi helyén állt egy templom, aminek volt
altemploma. Az altemplom meg is maradt, és a mostani templom alatt
van. Udvardy Erzsébet festészetére jellemzők az áttűnő
festékek, az arany szín használata és a ködfoltok.”
“ A
templomban kis ismertető után elénekeltük a Harmatozzatok… című katolikus ádventi éneket. Ezután Pamhagennél átkeltünk a
határon. Következő megállóhelyünk Apetlon volt, ahol az
Osztrák Nemzeti Park igazgatóság központja
van..”(Kiss E.)
De mi
is az a nemzeti park? Honnan ered a tó neve? A tanulók írásaiból
ezekre a kérdésekre is minden részletre kiterjedő választ
kaphatunk:
“1991-ben (jött
létre) a Fertő-tavi
Nemzeti Park. 1993-ban hozzácsatolták a Hanságot is. Ugyanebben az
évben jött hivatalosan létre az Ausztriával való együttműködés a
nemzeti park ügyében. A Fertő-Hanság Nemzeti Park magyarországi
igazgatósága Sarródon, a Rév-Kócsagvárban foglal helyet. Az
összetétel: Rév-Kócsagvár úgy alakult ki, hogy a Fertő egészen a Kócsagvárig
ért, a falu halászai oda jártak halászni. A Fertő apadása során a
révet már nem használták. A Kócsagvár a kócsag nevéből ered. Ez a
madárfaj a természetvédelem jelképe és a tó területén megtalálható már
10 éve.
A Rév- Kócsagvár Európa legnagyobb nádfedeles épülete .” olvashatjuk
Krisztina leírásában. További érdekességeket is megtudhatunk tőle:
“A nemzeti park két részre oszlik: a Hanság
(Észak-, és Dél-Hanság) és a Fertő (Fertő-tó környéke, Szárhalmi erdő
is). A Hanságot és a Fertőt csupán egy töltés választja el egymástól.
Fertő tó: sekély vizű szikes tó. Hanság:
Hany–Hanyi–Hanság – lápos, tőzeges terület. A tőzeg 50 % C-t (szenet)
tartalmaz, az elhalt növényi részek jól láthatók és felismerhetők.”
Magyarázatot kapunk néhány
földrajzi név eredetére is:
“ Fésűs-sarok: a nemzeti park keleti része. Az Eszterházy
család földjeit földműves családok művelték. Ezt a részt a
Fésűs-család művelte, innen ered a neve is.
Apetlon: majorság, 1622.
Itt van az ausztriai rész
igazgatósági központja. “Apátlan”: a rakoncátlan jobbágyok nem
hallgattak a püspökre, ezért elűzte a jobbágyokat, akik Mosonbánfalván
telepedtek le. Nem volt saját apátjuk, innen ered a név. Apátlan
németesítés során lett Apetlon.
Illmitz: neve a szil tudományos nevéből ered (Ulmus-Illmitz).
A szilfavész során az ott élő szilfák kipusztultak.”
A kirándulásunkat végigkísérte
a jókedv, az együttlét öröme. Voltak, akik sajátos szemszögből nézve különleges
dolgokra is felfigyeltek: “Útban Illmitz felé megálltunk az apetloni
majorságban, ahol a Hortobágyon elterjedt, de a Hanságban is
előforduló szürkemarhán kívül egy kövér libát is
megfigyelhettünk..” (Éger Zsófia)
Hoczek László és Attila így emlékeznek az ott
látottakra:
“Apetlonnál a magyar szürkemarhákat néztük meg, az érdeklődés kölcsönös
lehetett, hisz a fiatal borjak is bátran közelítettek csoportunk felé.
Ugyanitt hallottuk nagy lilikek és fenyőrigók hangját. Illmitzben a
nemzeti park információs központjánál már vártak bennünket. Az
épület 1300 m2 alapterületű, 1996-97. között épült. Nagy meglepetés
volt az épületben tapasztalt kellemes meleg, kiderült, hogy a ház
fűtését és világítását napenergiával oldották meg. A kiállításon
megismerkedhettünk a Fertő és a Tószög madárfajaival. Sok érdekeset
tudtunk meg a madarak vonulásáról. Kiderült, hogy vannak nappal és
vannak éjszaka vonuló fajok. A vonuló madarak nyári élőhelyükön
zsírkészletüket növelik, mivel a repülés sok energiát igényel. 1g zsír
9 kilokalória energiát ad. A madarak hosszú útjukon tartanak
pihenőket is, itt táplálkozva feltöltik tartalékaikat. A kiállítás
után egy filmet néztünk meg a madarak életéről és a Nemzeti Park
élővilágáról.” “Mikor továbbmentünk következő megállónk,
Frauenkirchen felé, a Fertő keleti részén fekvő Tószög mellett
haladtunk el. Ez a madárvilágban gazdag terület kisebb-nagyobb
tavakból áll. A Frauenkircheni bazilika mindenkit ámulásra késztetett
már kívülről is. Belül pedig a barokk pompa minden jegyét magán viselő
templom még gyönyörűbbnek tűnt.”- olvashatjuk
Takács Tamás
útibeszámolójában. A templomról bővebben Kiss
Erzsébet is írt:
“A templomról megtudtam, hogy 1335-ben már híres
és ismert búcsújáró hely volt. 1529-ben a templomot a törökök
lerombolták, ám a kegykép csodálatosan megmaradt. A mai
templomot 1695-1702 között
építették.” Klavács Kriszti leírásából pedig még azt is megtudhatjuk,
hogy az Eszterházyak birtokán álló épületet 1661-ben Eszterházy Pál a
ferenceseknek ajándékozta. Az oltáron Jézus, Szent István és Szent
Lőrinc szobra áll, hársfából készült kegyszobra
pedig az oltár fölött van, és a fraknói várból származik. A szószéket
Nagy János 1713-ban ajándékozta a templomnak, a mellékoltárban pedig
Thököly Katalin hamvai találhatók.
Ez a néhány idézet talán érzékelteti, hogy
micsoda élményt jelenthet gyermekeinknek egy ilyen kirándulás
lakóhelyünk környékére, mennyi szépséget, apró titkot és érdekességet
tartogat mindannyiunk számára ez a vidék, amelyet mi magunk is szinte
alig ismerünk. Nem kell ahhoz drága pénzen osztálykirándulást
szervezni az ország túlsó végébe, hogy hazánk történelmét és
természeti szépségeit megismertessük a tanuló ifjúsággal! S hogy ennek
a programnak a megszervezése, lebonyolítása mennyire megéri a
fáradozást, álljon itt végezetül az a néhány sor, amellyel a gyermekek
visszaemlékeznek élményeikre:
“Számomra ez a kirándulás nagyon nagy élmény volt és
remélem, hogy tanultam is belőle”
Kiss Erzsébet
“Én
úgy hiszem, hogy ez a kirándulás mindegyikünk számára tanulságos volt.
Sok új és kevésbé új információt gyűjthettünk. Várjuk a következő
programot!”
Takács Tamás
“Nagyon
szép, érdekes túra volt, amit köszönünk Bolla Mariann tanárnőnek és
Andrássy Péter tanár úrnak.”
Hoczek László és Hoczek
Attila
1999. január 22., péntek 00:00
|