Soproni Újulat

Téli madárvendégeink     A tél beköszöntével az itt maradó énekes madarak élete igencsak megnehezedik. A rovarok már rég elbújtak, a növényi táplálékot hó borítja, viszont a hideg idő miatt még több táplálékra van szükségük az életben maradáshoz. Ekkor szokás – sokak által ismert módon – etetni tollas barátainkat. De valóban ismerjük az etetés módját? Ugyanis sok esetben inkább csak ártunk a madaraknak a nem megfelelően kiválasztott eleséggel és módszerrel. A madáretetőt mindig olyan helyre tegyük, ahol már korábban is megfigyeltünk táplálékot keresgélő énekesmadarakat, és azok úgy tudják megközelíteni, hogy ne kelljen félniök sem a macskától, sem a ragadozó madaraktól, főként a télen a lakott településekre is behúzódó karvalytól. Az előbbi ellen az etető – amely lehet akár egy oldalán kivágott műanyag flakon, de esztétikusabb, ha fából készül – megfelelő magasságba helyezésével védekezhetünk, legjobb, ha egy fa ágáról lógatjuk le, vagy egy magasabb karóra, oszlopra helyezzük rá. Fontos – és ez a már említett karvaly ellen véd – hogy a közelben legyenek ülő-, és búvóhelynek alkalmas fák, bokrok, (legjobb, ha örökzöldek) amik jó védelmet nyújtanak a kezdetben félénk szárnyasoknak. Természetesen az is fontos szempont, hogy mi is láthassuk őket, ezért célszerű ablak közelébe vagy akár az ablakpárkányra – helyezni. Az etetőanyag megválasztásánál figyelemmel kell lennünk a madarak táplálkozási szokásaira. A legtöbb fajnak tökéletesen megfelelnek az olajos magvak, mint pl. a napraforgó, vagy a dióbél. “Szotyit” a legcélszerűbb valamelyik TSz-től beszerezni, s ott sem a legjobb minőséget kell keresni, a madaraknak tökéletesen megfelel az ocsú, a magtörmelék is. A féldiókat pedig – már akinek van fölöslegben ebből a nem éppen olcsó élelmiszerből - akár önmagukban is kilógathatjuk a fák ágaira, a cinegék élvezettel fogják rajta himbálózva kicsipkedni a dióbelet.