Szagosmüge (Asperula
odorata L.)
Nevezik még erdőmesternek és májusfűnek is.
Alternatív latin neve is van: Galium odoratum Scop.
Sopron környéki lelőhelye
Sörházdomb és a hegy lába üde, árnyas területein.
Leírása
Évelő növény. Laza, humuszgazdag talajú, árnyas erdőkben nagy
állományokban termő évelő, illatos növény. Hajtásai kb. 20 cm
hosszúak,
felállóak, rendszerint kopaszak, zöldek és négyszögletes
keresztmetszetűek. Levelei 6-9-esével örvökben állnak. Az egy örvben
található levelek egyforma méretűek, tojásdad lándzsás formájúak,
kopaszok, szélük kissé érdes. Az alsó örvökben kisebb méretűek a
levelek,
mint a középső és felső részen. A virágok a szár csúcsán, laza,
bogernyőben állnak. A virágok kicsinyek, pártájuk fehér színű. A
virágocskák tölcséresek, közepükig négyhasábosak. Május második
felében
nyílnak. A termés felülete hosszú, horgas csúcsú, serteszőrös.
Gyógyhatása és élelmezési felhasználása
A drog (Asperulae herba) kumarint, keserűanyagot, cseranyagot
és baktériumölő anyagokat tartalmaz. Teáját vese-, máj- és
epebántalmak ellen, valamint nyugtatóként, vértisztítóként és
izzasztónak használják.
Felhasználásra a növény föld feletti részét kell virágzáskor - de nem
a teljes kivirulás állapotában - gyűjteni. Kb. 5 kg friss anyagból
lesz 1 kg szárítmány.
Illatanyaga miatt az élelmiszeriparban is felhasználják. Házilag
bólét
készíthetünk belőle.
Forrás
Godet, Jean-Denis (1992): Európa virágai. Officina Nova, Budapest
Rápóti Jenő - Romváry Vilmos (1980): Gyógyító növények. Medicina
Könyvkiadó, Budapest
Toman, J. - Felix, J. - Hísek, K. (1981): A természet képekben.
Környezetünk növény és állatvilága. Natura, Budapest
