Először is kezdjük a végén: az idei fesztivál a Volt legjobbja volt. Sőt.

Először is kezdjük a végén: az idei fesztivál a Volt legjobbja volt. 
Egyrészt brutálisan sokan voltak, úgy saccperkábé ötezren. Másrészt a fellépő zenészek apait-anyait beleadtak, soha ennyi jó koncertet egymás után még nem hallhattunk. Látszott, illetve hallatszott, hogy a csapatok több energiát belefeccôltek, hogy ôket is elkapta a Voltra oly jellemző hangulat. 
Idáig a rendezvény együtt járt a jó idővel, a napsütéssel. Effektíve a soproni tavasz beköszöntője volt. Most meg annyi eső esett, - főleg pénteken, de szombaton is -, hogy csak na. Idén - végre! - a Sportcentrum nagytermében voltak a koncertek, de hiába: a fesztivál kinőtte a centrum egyébként többezres befogadóképességét.  
Na, lássuk a zenekarokat. 
Pénteken pontosan hétkor lépett színpadra a Black-Out. Nyitócsapatnak lenni elég hálátlan dolog, hiszen még nem melegedett be a közönség, még nem mindenki jött el. De a banda jól teljesített, sikerült percek alatt jó hangulatot varázsolniuk. Sőt. Jól fogadta a közönség az elmúlt idôszakban némi stílusváltáson átesett soproni Hell Hole-t, akik kiegészültek egy gitárossal is, így az énekes QQ végre nagyobb energiával tudta magát belevetni a frontemberi szerepkőrbe. A Pál Utcai Fiúk is óriási sikert tudott aratni, pedig már évek óta adósak rajongóiknak egy új lemezzel. ( Úgy átlag évi tíz interjúban elmondják, hogy lesz új lemezük, de hiába. Lusták.)  
A Kartel eljött egy rövidet haknizni. Fellépésük abszolút nem volt méltó az eseménysorozathoz. Természetesen néhányszor elmondták, hogy megjelent és aranylemez és következő klip. A Tankcsapda tánczenekar mindenben a közönség kedvében akart járni, de hiába, a publikum már fáradt. ( Lukács László énekes-basszusgitáros meg is jegyezte: ha már az elsô napon fáradtak vagytok, mi lesz holnap?) Aztán Anima Sound System, majd party hajnalig.  
A centrum tele szeméttel, az illemhelyeken kígyózó sor, a büféknél szintén, a szemközti benzinkútnál dettó, jéteisittvagy?, eső ezerrel, ilyesmi. 
Másnap viszont ragyog az egész csarnok. Ugyanakkor kezdéskor még piszok kevesen vannak, így effektíve a Hooligans némi túlzással a többi fellépô csapat tagjai elôtt játszott. Pedig meglepôen jók, erőteljesek voltak, ahhoz képest, hogy albumaikon milyen rosszul szólnak. A Freshfabriknál már gyűlt a tömeg, ami, aztán a Heaven Street Seven fellépése alatt csúcsosodott ki. A "Mennyország utcaiak" tavalyi programjuknál ezerszer jobbat alakítottak. Olyan jók voltak, hogy ihaj. Perfect Name állítólag megújult, új lemezt csinált, így hálelúja nem a egymilliókétzszáztizenötezerhuszonkét szer hallot nótákat nyomták, hanem frisseket. Amik viszont nem azok a tipikus slágerek. A VHK kőnig volt. A Kispál és a Borz már fárad. Hiába no, 12 évi zenélés után már nem minden koncert sikerül 100 százalékosan. Meg micsoda dolog, hogy csupán két régi számot játszanak? Elég nagy volt a színpad, mégis nehezen fért el egymást mellett a Quimby nyolc tagja, akiknek talán ez volt az egyik legjobb koncertjük. ( Már, amit én idáig hallottam.) A szandálos Warpigs volt hivatott az előző csapat által felforrósított hangulatot tovább folytatni, de, hát, sajna, nem jött össze. Mondjuk hajnali négykor nem is csoda. Viszont az UP! élőben ezerszer jobb, mint lemezen, pedig ott se semmi, amit játszanak. Eszméletlen jó koncertet adtak, hajnali negyed öttől negyed hatig... Csak, teljesen bolondok, de olyan mértékben, hogy... 
Hetes szám egyfajta vízválasztó. Mert a "Hetedik Te magad légy", mert "Hét év Tibetben", mert "Hetedik osztályba lépve, elôször vettem a lányokat észre". Hogy ez mit jelent a rendezvény életében, majd jövôre kiderűl. De eszméletlen jó volt a VOLT. Jó kis hangulat uralkodott. 
Avagy fíling.