|
"Na, ez a lemez minden, csak nem kétségbeejtően átlagos..."
A BlaBla kétségbeejtõen
átlagos?
Na, ez a lemez minden, csak nem kétségbeejtõen
átlagos. Ez már az elsõ hallgatás
után
is kiderült számomra. Jó kis rockzene, bár
teljesen
felesleges mindenféle stílus megjelöléseket
használni.
Van jó zene és rossz zene. A BlaBla (Bérczesi
Róbert:
ének, basszusgitár; Petrik Nándor: gitár;
Kiszely
András: dob) az elõbbi kategóriába
tartozik.
Attól függetlenül, hogy a
triónál
is nagyon lehet hallani, kiket hallgatnak. Magyarok közül
nekem
a Kispál és a Borz ugrott be elsõre, de
fõleg
a szövegek miatt. Külföldiek között meg az
Oasis
szeretik a fiúk, de azt nagyon. Ami nem baj, mert ettõl
függetlenül
sikerült egy egyéni arculatot, hangzást
kialakítaniuk.
Na és a szövegek! Ajánlom figyelmébe a
Shygys
szerzõinek. (Szándékosan említettem
õket,
mert olyan borzalmas mézes-mázos giccses szöveget
régen
hallottam, mint tõlük.) Rögtön az elsõ,
címadó
dal kezdõ sorai zseniálisak: "Õ tizenkilenc
és
fél, én tizennyolc és én is félek."
A lemez hallgatása közben beugrott
néhány
hangulatelem a kilencvenes évek elejérõl, amikor
az
ilyen típusú zenekarok voltak nagyon
népszerûek.
Azok élõben nyújtották azt a picit
sejtelmes
hangulatot, mint amit a BlaBla a lemezen mûvel. Igen, és
itt
kezdõdnek a problémák. Enyhén
régimódi
ez a lemez, néhány dalnál ( pld. Pityipû )
a
hatvanas-évekbeli Illés jutott eszembe. Tehát
beatzene,
némi friss ízzel.
Ettõl függetlenül régen hallottam ennyire
jó
anyagot elsõ lemezes bandától. Ajánlom
mindenki
figyelmébe.
mmarci
|
