CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. december 22., vasárnap, Zénó napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

ZeneBona  

A rosszul fűszerezett csikidám-party

Avagy: minden elrontható valahol


Tíz év után először adott koncertet minden idők egyik legnépszerűbb magyar zenekara, az R-Go. Persze, a zenekar összeállása várható volt, hiszen, aki figyelemmel kíséri az elmúlt évek nagy zenei kámbekkjeit, az már hozzászokhatott, hogy minden évre jut egy-egy ilyen jellegű koncert. (Valószínűleg tíz év múlva a szakírók csak úgy fogják említeni ezt az évtizedet, mint a nagy kibékülések és összeállások korszaka.) De az R-Go koncertjén picit sem lehetett érezni ezt az "elfogyott a lóvé, csináljunk egy koncertet" típusú hozzáállást. Inkább a nagy nosztalgiahullámot akarták meglovagolni, amely őket is elérte, s amely már-már skizofréniába hajlóan vonul végig lassan 9 éve az országon.

(Hajjaj, bezzeg az én időmben! - lehet hallani szinte mindenhol, csak ilyenkor azért felvetődik a kérdés, ezek az emberek vajon miért élnek, ha már elmúlt az ő idejük? Na jó, azért a dolgot nem lehet ennyire szélsőségesen megítélni, biztos az általános bizonytalanság rányomja bélyegét az emberekre, s abban, ami elmúlt, ami biztos és szép volt, megtalálták a biztonságot, csak már ideje lenne felébredni, mert: "az én nevem nem az, hogy voltam, / az én nevem az, hogy vagyok ". De én ehhez állítólag még fiatal vagyok, szokták mondogatni nekem.)

Mindenesetre a június 5-i koncertre már áprilisban elfogyott szinte minden jegy, s lehetett kapni pólót, a zenekar legújabb kazettáját, pogácsát; mindent, mi szem szájnak ingere. Húsz óra környékén még jó háromnegyed részig telt meg a Kisstadion, úgy látszik a fanok már hozzászoktak, hogy koncert még soha nem kezdődött pontosan kis hazánkban. Így volt ez most is. Bochkor Gábor volt hivatott a hangulatot előkészíteni, aztán elég szépen megbukott ezen a poszton. Mindent sikerült csinálnia, csak jó légkört nem, szövege közben a "mikor kezdődik már a só" kezdetű mondatok hangzottak el, stadionszerte. Fél kilenckor aztán bevonult néhány dobos, hogy a Létezem kezdő taktusaival bedobolják a zenekart. Igen, és a srácok figyelték a zászlót, és őrjöngött a publikum, és bumm... lett volna, ha a hangosítás - brrr... No meg nagyobb csinnadrattával is kezdhették volna (ha az a volna ott nem volna...). S csak az a fontos, az a fontos, hogy a hangosítás jobb legyen, mert bizony, benne volt a bukás lehetősége.

Kissé fagyos volt a hangulat kezdetben, ami azért egy ilyen zenét játszó bandánál elég nagy szégyen. de aztán úgy a negyedik, Szerelmes vagyok, mint egy nagyágyú című kompozíciónál sikerült felforrósítani a jelenlévőket. Aki már hallotta ezt a nótát élőben, az tudja, hogy kábé ezerszer jobban adják elő, mint ahogy a lemezen hallható. (Én speciel erre a számra voltam a legjobban kiéhezve, főleg, ha egy olyan gitárszóló van benne, amit a lemezen nincs). Hiába normalizálódott némileg a hangosítás, a fenti dalnál, illetve még számosnál nem hallatszott tisztán minden hangszer. Mert a zenekar számai igazából csak így élvezhetők, lásd pl. a Kígyóbűvölőnő című alkotás fúvósbetétjét, amiből szinte semmit sem lehetett hallani, az ülőhelyeken még azt sem, amit én elől, a küzdőtéren, s emiatt elveszett belőle az a bizonyos él, ami a dalt zseniálissá teszi.
Mikorra aztán kezdett olyan hangulat lenni, mint ami elvárható lett volna, megjelent a színpadon mindannyiunk legkedvesebb Bochkor Gábora, hogy frappáns és abszolút értelmetlen mondandójával lehűtse a kedélyeket. Az rendben van, hogy el kell mondani, hogy tíz év után ez az első koncert, meg ezt meg is kell ünnepelni, meg miegymás, de mégse a koncert legjobb pillanataiban...

Vizsgáljuk inkább a zenészeket. Környei Attila basszusgitáros mondta a minap, hogy erre a bulira több hónapot próbáltak, hiszen ő, és Kozma Tibor már jó néhány éve nem zenél aktívan. Talán Attilánál volt a kihagyás a legfeltűnőbb. Na jó, ő sose volt Magyarország legjobb bézgitárosa. Persze Szikora Róbert is régen énekelt ennyit egyhuzamban. Ha már itt tartunk, Robi hangja az elmúlt években néhány hangot mélyült. Számomra a legnagyobb kérdés az volt a show előtt, hogy vajon ki tudja-e énekelni az első három lemezen hallható elég magas hangokat. Nos, nem, de nem is próbálkozott vele. A billentyűs Holló József - aki mostanában saját és mások szórakoztatására instrumentális számokat komponál - volt a legjobb zenész a zenekarban mindig is, és a mostani koncerten is. A dobos Barile Pasquale mellet. Mondhatni, ez a két ember, meg a "Szikorarobi" vitte az egész koncertet. A többiek is jók voltak, de ők még annál is jobbak.

Meglepetten tapasztaltam, hogy bár az első lemez megjelenése óta eltelt 15 év, a dalok mégis maiként szólaltak meg. Szikora Róbert biztos nagyon szeret politikával foglalkozni, hiszen több interjúban és a koncerten is aktuálpolitizált. Szegény Horn Gyula is szóba került a koncerten, mert a Titkos szerelem azon sorát, mely imígyen szól: "modell volt, még pár évvel ezelőtt", ekképpen adta elő: "modell volt még Horn Gyula előtt..."
Összefoglalva; számomra picit, de csak nagyon picit csalódás volt ez a koncert. De nem a zenészek miatt, ők tették amit tenni kellett. Inkább a koncertben lévő elpuskázott lehetőségek miatt; a hangosításból, a fényből lehetett - és kellett - volna sokkal többet is kihozni.
Én nagyon szeretem ezt a zenekart, nagyon vártam ezt a koncertet, úgy saccperkábé tíz éve. Miattuk, a dalaik és szövegeik, az egész hangulat, az életigenlés, az életöröm miatt lettem olyan, mint amilyen, de könyörgöm, ha már egyszer összeállnak, a koncertszervezők figyelhetnének ilyen - látszatra apró - dolgokra is...!
majormarci

(A képeket a jubileumi koncertre kiadott R-Go multimédia CD-ről koppintottuk.)



1998. jĂşnius 30., kedd 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület