2. rész: Mi a teendő? ŐRIZZÜK A SZENET!

Ha valaki nem olvasta volna cikkünk első részét, az abban leírtak az alábbiakban foglalhatók össze:

1. Századunkban klímaváltozás indult el.
2. Ezt jelentős részben az emberi tevékenység (főleg az ipar) hatására túlságosan nagy mennyiségben felszabaduló szén-dioxid és más üvegházhatású gázok okozzák.
3. Mindennek káros következményei vannak, ill. lesznek az emberi környezetre.
4. Ezért valamit tennünk kell a kedvezőtlen folyamatok ellen, vagyis be kell avatkoznunk a földi folyamatokba, ha azt akarjuk, hogy a nagyobb katasztrófákat elkerüljük.
5. A fő szénkibocsátók a történelemben mindvégig a mai kor "fejlett országai", ill. elődeik voltak.
6. Ugyanakkor elsősorban ezek az országok szorgalmazzák, hogy közösen tegyünk valamit annak érdekében, hogy a kedvezőtlen folyamatokat legalább lelassítsuk, ill. hosszabb távon megfordítsuk.

Az egyensúlyi helyzet megbontásához, a szén-dioxid koncentráció növeléséhez az ember ipari tevékenysége 5.5, az erdőirtások 1.6 milliárd tonnával járulnak hozzá. Ebből az összesen kb. 7.1 milliárd tonnából a légkörben lévő szén mennyiségét évente mintegy 3.4 milliárd tonna növeli, s ez a koncentráció-növekedés mintegy 10-szerese annak a sebességnek, amellyel a levegő szén-dioxid tartalma nőtt, a legutolsó jégkorszak vége felé. Az óceánok vize 2.0 milliárd tonnát raktároz el, a többi szenet, 1.7 milliárd tonnát pedig részben valószínűleg az erdők kötnek le, részben ismeretlen tárolók. Az ismeretlen szénelnyelőkkel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy Európa erdeiben az utóbbi néhány évtizedben mintha jelentősen megnőtt volna a fák növekedésének a sebessége, az erdők fatermőképessége. Európában az elmúlt 40 év alatt 43 %-kal nőtt az erdők kimutatott fakészlete. Bár még nem tisztázott, hogy e jelentős növekedésnek mi a magyarázata, lehet, hogy az egyik tényező a fanövekedés felgyorsulása, s hogy emiatt az erdők az 1.7 milliárd tonna nagy részét, vagy tán teljes egészét magukba építik be.

Ezt a lehetőséget az a hipotézis támogatja, amely azt állítja, hogy az erdők a légkör megnövekedett szén-dioxid koncentrációja mellett nagyobb hatékonysággal fotoszintetizálnak. Egyre több tapasztalat van ugyanis arra nézve, hogy magasabb szén-dioxid koncentrációnál nagyobb a fák nettó elsődleges produktivitása. Ezt a "szén-dioxid trágyázási effektusnak" is nevezik. A modellkísérletek azt mutatják, hogy a szén-dioxid trágyázási effektus földi léptékben 1.2 milliárd tonna/év nagyságrendű szén megkötését eredményezi jelenleg.

A szén-dioxid trágyázási effektusban a fotoszintézis hatékonyságemelkedésének a mértéke azonban korántsem egyértelmű, és sok tényezőtől függ. Habár tenyészedény-kísérletek szerint mezőgazdasági és vad növények megduplázott szén-dioxid koncentráció mellett átlagosan 20-40 %-kal nőttek jobban, voltak olyan fajok, amelyek növekedése megduplázódott, másoké azonban még talán csökkent is. Az ilyen típusú kísérletek eredményei egyelőre rövid távú, tenyészedényben nevelt növényekre korlátozódó megfigyelésekből származnak.

Az eddig tárgyaltak fényében nem túlzás kijelenteni, hogy mind a már megkötött, és az erdőkben tárolt szén lekötött állapotban való megőrzése, mind pedig a légköri többlet szén-dioxid új erdők (faállományok) telepítésével való megkötése perspektivikus módszer az emberi tevékenységből származó szén-dioxid kibocsátás ellensúlyozására. Az alábbiakban e két nagyobb csoportba csoportosítva vesszük sorra mindazokat a lehetőségeket, amelyekkel az erdőgazdálkodás hozzájárulhat környezetünk jobbá tételéhez.

A meglévő szénraktárak megőrzése

Az erdőkben az idők során jelentős mennyiség szén halmozódott fel, ahogyan azt már a földi szénforgalom tárgyalásakor ismertettük. Ez a szén az anyagok természetes körforgása során lassan visszajut a légkörbe, de onnan kb. ugyanolyan sebességgel ismét lekötődik. Amennyiben az erdő egészét vagy annak elemeit elpusztítjuk, a felszabadulás sebessége sokszorosára növekszik, a lekötés pedig vagy akadályoztatottá, vagy lehetetlenné válik. Ennek eredményeként rövid idő alatt nagy mennyiség szén kerülhet a levegőbe. Ezt többféle módszerrel kerülhetjük el.

Az erdők területének megőrzése

Ezt a módszert a közismerten problematikus Amazonas-medencén, valamint Dél-Amerika, Afrika, Ázsia és Óceánia fejlődő térségein túl olyan országokban is alkalmazni kellene, mint Oroszország (a legnagyobb összefüggő erdőterületek a volt Szovjetunió területén vannak), vagy az "észak Brazíliájának" is nevezett Kanada, ahol szintén hatalmas területeket tarolnak le mind a mai napig anélkül, hogy gondoskodnának a területek felújításáról vagy felújulásáról. Az USA-ban is még csökkenő tendenciájú az erdőterület nagysága. Európa az egyetlen kontinens, ahol az erdőterület nem csökken, hanem nő. (Az erdőirtásokkal kapcsolatban szükséges megjegyezni, hogy ezek célja a legtöbb esetben nem a faanyagnyerés, hanem a földterület felszabadítása mezőgazdasági célokra. Ez elsősorban azokra az országokra jellemző, ahol a népesség, és/vagy annak életszínvonala dinamikusan növekszik, a rendelkezésre álló mezőgazdasági területek viszont - az agrotechnika adott szintjén - nem képesek még tartamosan elegendő mennyiség élelmiszert előállítani.) Magyarországon - szerencsére - ez a probléma csak kis méretekben vetődhet fel. Az erdőtörvény eleve gátat szab az erdőirtásnak. Elsősorban azok az erdők, erdőfoltok vagy fasorok kerülhetnek veszélybe, amelyek magántulajdonba kerültek, s amelyeket tulajdonosuk a törvényeket nem tisztelve felújítás nélkül letermel. Az erdőirtások leállítása, ill. lelassítása földi léptékben lehetőségként mintegy 138 milliárd ha erdő megmentését, és mintegy 10-20 milliárd tonna szén további folyamatos lekötését jelentené. Az erdők felújításával, illetve védelmével további 217 millió ha-on 11-29 milliárd tonna szén emissziója kerülhető el.

A faállományok szén-denzitásának megőrzése

A természetes erdők összetételüknél fogva nagy, a kezelt erdők pedig a kezelésük módjától függően nagyon változó mennyiség szenet tárolnak egységnyi területen. Számunkra természetesen a kezelt erdők érdekesek, mégpedig olyan módon, hogy milyen fafajokat és milyen sűrűségben tartunk az állományokban. Ismert pl. a trópusokon az, hogy sok erdőt úgy "kezelnek", hogy a kereskedelmileg értékes fajok egyedeit szedik ki, de a lékek újraerdősítését nem végzik el. Nálunk ennek analógiájára az jelenthet problémát, hogy az állományokat túlgyérítik, korán kiszedik a jó alakú és jó növekedés egyedeket. Emiatt aztán az állományok készlethiányosak és csökkent növekedésűek lehetnek, amely egyenérték a lekötött szén mennyiségének csökkenésével.

Az erdőtalaj széntartalmának megőrzése

Talán kevéssé ismert az a tény, hogy az erdők talajának széntartalma általában igen nagy, összemérhető a faállomány szénkészletével, sőt annál sokkal nagyobb is lehet. Magyarországi átlagadatokat tekintve a talajban hektáronként átlagosan 154,6 tonna szén van; a faállományokban tárolt szénkészlet nagysága csak 71.2 tonna/ha. Ezek a számok egyértelművé teszik annak a jelentőségét, hogy milyen fontos a talaj széntartalmának megőrzése. Rögtön hozzá kell tenni, hogy természetesen nemcsak - vagy nem is elsősorban - abból a szempontból, hogy a levegőben ne nőjön tovább a szén-dioxid, hanem azért, mert a humusz elvesztése eróziót, a talaj szerkezetének, tápanyagellátásának leromlását, tehát végső soron a fák életfeltételeinek és az erdőgazdálkodás lehetőségeinek a romlását jelenti. Az erdő humusztartalma normál esetben átlagosan mintegy 50 évig marad a talajban. Szántóföld esetében azonban már csak átlagosan 20 évvel lehet számolni a gyorsabb lebomlás miatt. Letermelt erdő után maradó, felszántott, de sikeresen be nem erdősített erdőterület esetén így nagyon gyors a talaj szénvesztése. Bizonyos szénvesztéssel akkor is kell számolni, ha az erdősítés sikeres. Néhány évig ugyanis ebben az esetben is fedetlen a talaj, s a megváltozott hő- és vízviszonyok inkább a lebontásnak kedveznek. Lejtős területeken pedig a csapadék mindenkori intenzitásának függvényében kisebb-nagyobb erózióval mindenképpen számolni kell tarvágás után. Ezeknek a veszteségeknek a becslése alaposabb elemzéseket igényelne. Ugyanakkor az már most is állítható, hogy a talaj minél kisebb bolygatásával, a fedettség biztosításával ez a veszteség minimalizálható.

A szénraktárak növelése

Az erdők nettó fotoszintézisük révén képesek szenet felhalmozni. Ezt a folyamatot felhasználva, a fotoszintézis sebességének megfelelő ütemben lehetséges a szén megkötése. Ez üres területek beerdősítésével, de olyan területek megfelelő kezelésével is elérhető, ahol a maximálisnál kisebb denzitású az egységnyi területre jutó megkötött szén mennyisége. Végül növelni lehet a lekötött szén felszabadulásának idejét, elsősorban a fatermékek élettartamának a növelésével.

A faanyag-termelésre szolgáló erdőterület növelése

A szénlekötés hazánkban legkönnyebben alkalmazható, s várhatóan legeredményesebb formája a fátlan területek beerdősítése. Tekintettel arra, hogy becslések szerint a következő 30 évben mintegy 700,000-1,000,000 ha mezőgazdasági területen válik a termelés gazdaságtalanná, s e területek zöme erdősítésre alkalmas, ilyen tekintetben az ország komoly lehetőségekkel rendelkezik. Az erdősítésekkel elérhető szénkötés valamennyi más, erdőgazdasági módszerrel elérhető eredményt nagyságrendekkel meghaladja; az elméleti lehetőség 2050-ig mintegy 40 millió tonna szén megkötése.

Fosszilis tüzelőanyag kiváltását célzó bioenergetikai ültetvények létesítése

Hosszútávon tulajdonképpen nem egy-egy terület beerdősítésében, és ott hagyományos erdőgazdálkodás folytatásában vannak a legnagyobb lehetőségek a szén megkötésére. Ezzel a módszerrel ugyanis néhány évtizedig, esetleg évszázadig, egyszeri alkalommal lehet valamennyi szenet megkötni. A kitermelt, felhasznált, majd elégetett faanyag révén a szén a hosszú - de nem végtelen hosszú - termesztési ciklus végén ismét visszakerül a levegőbe, s bár a ciklus újraerdősítéssel újraindítható, csak annyi szenet lehet újból megkötni, amennyit el is égetünk. Sokkal nagyobb lehetőség van a fosszilis tüzelőanyagok kiváltásában. Ekkor ugyanis, ha a rövid vágásfordulójú faültetvényekben intenzíven megkötött szén elégetésével nyerünk energiát, majd a kibocsátott szenet újra meg is kötjük, a Nap energiáját hasznosítjuk folyamatosan anélkül, hogy növelnénk a levegő szén-dioxid tartalmát. A biológiai eredet , energetikai célra felhasznált termékek - pl. a fa - előállítására szánt területeknél tehát nem elsősorban az a nyereség, hogy egyszeri alkalommal megnöveljük a terület széndenzitását, hanem inkább az, hogy a ciklusba zárt szén hosszú távon nagy mennyiség fosszilis tüzelőanyagot vált ki.

A faállományok szén-denzitásának növelése

Az előbbieknél sokkal extenzívebb lehetőségek rejlenek a faállományok szén-denzitásának növelésében. Minden gazdálkodásban természetszerűleg vannak olyan hiányosságok, amelyek miatt a gazdálkodást lehet javítani. Így van ez az erdők kezelésével is. Egy bizonyos határig lehet növelni a jelenlegi állományok sűrűségét pótlásokkal, az alsószint - cserjék, elegyfafajok - meghagyásával, a nagyobb termőképesség fajták megválasztásával. Ugyanígy természetes módon növekedhet a fákban tárolt szén mennyisége, ha a talajnak és a klímának megfelelő, s ezért stabilabb állományt létrehozó fafajokat ültetünk. Ez utóbbival kapcsolatban azonban azt is meg kell jegyezni, hogy nem mindig az adott termőhelyen őshonos, vagy legstabilabb állomány nő egyúttal a leggyorsabban is. Erre példa a lucfenyő, amely természetes elterjedési területén kívül ültetve, s így más fafajokkal szemben az ember által előnyhöz juttatva, a természetes előfordulású fafajoknál nagyobb fatermést tud produkálni; ezért is terjedt el ez a fafaj Európa-szerte a nem neki való termőhelyeken is.

A fatermékekben tárolt szén megőrzése

Az erdőgazdálkodás naturális és monetáris szempontból is legkézzelfoghatóbb termékei a különböző fatermékek. Ezek néha rövid, néha hosszú élettartamúak, s amíg el nem égetik őket, vagy lassan el nem bomlanak, széntárolóknak tekintendők. Mennyiségük növelése, élettartamuk megőrzése vagy növelése ezért a szénkörforgalom szabályozása szempontjából igen jelentős. Csak nemrég kezdődtek olyan vizsgálatok, amelyek célja feltárni az egyes fatermékek élettartamának hosszát, ill. azt, hogy hogyan lehet fokozni a fatermékek tartósságát.
Végezetül meg kell említeni, hogy a fatermékek előállításához energiaigényes technológiákat használunk, aminek a hatékonyságán sokat lehetne javítani. Ugyanakkor hangsúlyozandó, hogy ha egy terméket fából készítünk, akkor általában sokkal kevesebb energiát és alapanyagot kell hozzá felhasználni, s így a környezetszennyezés is általában sokkal kisebb, mintha azt mást anyagból - pl. alumíniumból, műanyagból stb. - állítanánk elő. Különösen így van ez, ha nem csak a termék-előállítás legutolsó egynéhány feldolgozási lépését vesszük figyelembe, hanem a teljes technológiai sort a bányászattól a feldolgozáshoz szükséges gépek előállításán keresztül a menet közben okozott környezetszennyezésig és annak elhárításáig. Mindezt azért szükséges kiemelni, mert az egyik legtermészetesebb, emberi szükséglet kielégítésére alkalmas termék, a fa termesztését és használatát az eddigieknél sokkal jobban kellene propagálni és támogatni.

-=255=-