CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. december 22., vasárnap, Zénó napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

ZeneBona  

"nem egy könnyen emészthető az album, de sokadszori meghallgatás után nagyon sok kellemes élménnyel gazdagodik a hallgató"

Chelsea Hungáriában


Chelsea egy amerikai, ám magyar gyökerekkel is rendelkező 15 éves leány, aki hazánkban készítette el első albumát. Innen indította el nemzetközi karrierjét, s állítólag már komoly érdeklődés mutatkozott erre az angol nyelvű lemezre Amerikában is.
Namármost. Mikor először meghallgattam az anyagot, azt mondtam magamban, ezt kár volt megjelentetni. Másodszorra már ígéretesnek tűnt. Harmadszorra meg: ez kerály.
Rockzene, mondjuk. A dallamos változatból. A dalok producerei (mennyivel szebb az, hogy zenei rendezői) elismert zenészek, úgy mint Lippényi Gábor, Závodi Gábor, Pierott, Jenei Szilveszter. Emiatt mondjuk nem is olyan egységes az album, mint amelyet mifelénk hallhat a nagyérdemű, de ez nem is baj. Sőt. Chelsea nagyon szépen, kellemesen énekel. Néhol olyan szélsőséges hangtartományba is elmegy, hogy hűha. ( Pld.: Visions, a címadó Chelsea Morning.) Néhol pedig egészen jó zenei ötleteket, hangszereléseket lehet hallani. (Pld. Visions, Deep Water.) Néhol viszont valami hihetelenül endékásan szól egy-egy dal (a videóklipesített Happy as can be és az Eventually)
Időnként meg nagyon lehet hallani, hogy ki a hangszerelő. Ami, persze nem is baj, mert ettől speciális az egész produkció, csakhát Závodi Gábor munkái már baromi unalmasak. Ugyanazok a zenei ötletek szerepelnek mindegyik dalában, ugyanolyan hangszíneket használt itt is, mint az összes munkájában, már évek óta. Viszont Pierott munkái nagyon jól sikerültek.
Szóval nem egy könnyen emészthető az album, de sokadszori meghallgatás után nagyon sok kellemes élménnyel gazdagodik a hallgató.
Viszont ez a mondat olyan volt, mintha egy reklámszövegket írtam volna meg.
Pedig dehogy.
John Major magyar hangja



1999. április 08., csütörtök 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület