|
"A közelmúltban megjelent egy Filmslágerek-válogatás..."
Filmslágerek
kámbekk
A közelmúltban megjelent egy
Filmslágerek-válogatás,
a legjobb magyar és külföldi filmek dalaiból.
Első
hallásra a cím ismerős valahonnan. Persze,
néhány
éve volt hasonló (slágerek magyarul)
elnevezésű
sikerszéria, amelyben honi előadók
énekelték
külföldi filmeposzok remekbe szabott dalait, s amelynek
akkora
sikere volt, hogy csak na! (A kutatók máig is
vizsgálják
az okát.) Ez nem annak a rívalvelje, már a
címből
is kiderült.
E hang-anyagon az eredeti előadók
archív
filmzenei szerzeményeit hallhatjuk. A borítón
remek
ötletként az
előadó-zeneszerző-szövegíró
neve után azt is feltüntették, melyik
alkotásban
láthatták a mozinéző-filmkedvelő,
szubjektív
és objektív emberek, tehát az elfogult-,
és
az anélküli milliók szegmens része. (Ami
társadalomszociológiai
szempontból érthető is, mert azon
kívül,
hogy mennyire hideg a sör - ez is egy nagyon fontos
tényező,
de tényleg.)
Ezekkel a filmdalokkal az a baj, hogy megtekintésük
nélkül
jónéhány csak laza
töltelékszámnak
alkalmas, de akad néhány önálló
életet
élő szerzemény. Viszont a megújulni nem
képes,
mai haknisztárok szerepeltetése kiváló
ötlet,
mert a hallgató rájöhet, hogy ők már
életük
"fénykorában" sem voltak igazán
kiemelkedőek.
Kapásból az első szám a darab ismerete
nélkül
is szuper, pláne annak, aki látta az alkotást. A
Sose
halunk meg című film "Nagy
utazás"-áról
van szó. Ez a kilencvenes évek egyik legnagyobb sikere.
(Az
előadó Presser Gáborra akkora hatással
volt
ez a nóta, hogy azóta sem tud kigyógyulni
ebből
a melankólikus hangulatból.) Nagyon jó a
keverés,
amit főleg CD-n élvezet hallgatni. Aztán jön
Demjén Rózsi, a "Szerelem első vérig"-gel,
amely egy korosztály kedvence volt. A 13 éves dalon le
lehet
mérni a technika fejlődését: a
szintetizátorhegedű
valami borzalmasan röhejesnek hat, ám akkoriban modern
hangszernek
számított. A Kovács Kati által
énekelt
"Különben dühbe jövünk"-ről
inkább
ne essen szó, elég volt egyszer meghallgatni,
akárcsak
a kettővel utána következő
Zalatnay-dalról.
(Félteni kell...) Viszont Hernádi Judit Sohase mondd
című
slágere nagyon jó dal. Az Illés zenekar
jelenléte
inkább betudható a "húzóneveket is
szerepeltessünk"
kategóriának. A sokszor hallott "Miért hagytuk,
hogy
így legyen?" számmal vannak jelen. S, hogy folytassuk a
melankóliát,
Balázs Fecó: Évszakok; sírás,
depresszió,
meg ilyesmik...
De mindezek után bekeményítünk
ám!
Jön a Hobo Blues Band, egy egész jó dallal. Majd
kőkemény
rocker barátunk, aki soha nem felejtette el honnan jött, s
akinek a pénz sosem számított, az utóbbi
időben
pláne... Igen, Pataky Attiláról van szó,
aki
házi- és lagzizenekarával, az Eddával
nyomul
ezerrel. (Kölyköd voltam.) Delhusa Gjon effektíve a
kopirájtolója
ennek az egész filmslágeres mítosznak,
széles
e hazában. Mondhatni, - effektíve. Mert ő
énekelte
el a Romeó és Júlia betétdalát
magyarul.
Nagy siker volt, tíz ével ezelőtt. Csak
már
kismilliószor hallhattuk. Az időközben
médiacézárrá
átvedlett Soltész Rezső meg "Rólad"
álmodozik.
Jó neki. Hát(tal nem kezdünk mondatot) Nincs arra
szó:
az M7 igazi slágercsapat volt. Őket ismét
Demjén
követi a Szerelem második vérig-ből. (Most
kell
eldöntenem...) Szegény Vámosi Jánost is
feltették
a CD-re Csinibabájával, hadd ismerjük meg az
eredeti
verziót. Lovasi Andrással ellentétben
Vámosi
eszméletlenül jól tudott énekelni. De
ugyebár
Lovasit nem a zseniális énekhangja miatt szeretjük.
És végül a "Moziklip" címadó
slágerével
zárul az album. Ez annyira jó szám, hogy
leheséges:
az egész filmet csak emiatt a dal miatt nézték
meg
annyian.
Összefoglalva, érdekes produkciót hallhatunk.
Amolyan
"ebből is egy picit - abból is egy picit"
válogatást.
Ami befejezésül külön említést
érdemel,
a korong tízenhét dalából háromnak
is
Dés László a zeneszerzője, s mindegyik
hatalmas,
generációs siker lett.
kakuk marci
|
