Mikor először meghallgattam Madonna új, Ray of light című albumát, kicsit meglepődtem. Ugye, az emberben van némi előítélet egy olyan énekessel szemben, aki már készített néhány albumot, rajta jó kis diszkó-nótákkal, s aki időnként obszcén módon viselkedik, meg miegymás. Persze legutóbbi albumán is voltak már jó dalok, de most... Eltűnt a rá előzőekben nagyon jellemző harsányság, feltünősködés. Általában visszafogott hangulatot sugároz az album, amely rögtön az első Drowned Word / substitute for love című számban megnyilvánul. Persze van gyorsabb szám is, mint például a címadó Ray of light, amelynek van egyfajta speciális, hogy azt ne mondjam utazós jellege, de mégis az egész albumra a visszafogottság, a kábultság, a meditatív hangulat jellemző. Előtérbe került a gitár. Tökéletesen kikapcsol az ember a korong hallgatása közben.

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy szerénységem az ilyen zenét szereti a legjobban, a vérpezsdítő csikidam után.) Az persze más kérdés, hogy a közönség mennyire veszi a 80 %-os változást. Miként azt egy tévés ex-műsorvezető mondta, már nagyon sokan belebuktak abba, hogy valami mást kezdtek el jól, kitűnően játszani. A közönség általában nem szereti a váltásokat. Majd meglátjuk.
Én állítólag egy nagy fikázógép vagyok, de ez a lemez nagyon elnyerte tetszésemet. Drukkolok Madonnának...
mmarci