Magyar Horgász

Havonta kívánok ezen a helyen beszámolni a horgászatra érzékenyek részére a Magyar Horgászban közölt érdekesebb eseményekrol. Ezen túlmenoen, ha valamelyik kedves horgász társnak lenne mondanivalója nyugodtan keressen meg emailen és szívesen megjelentetjük írását vagy fényképét illetve mindkettot. Segítsetek kedves horgásztársak változatosabbá tenni ezt a rovatot!

Az előny mellett hátránya is van a tavirózsás víznek. A horogra akadt hal rátekeri magát a növény szárára, s a rángatáskor könnyen kipattan a drilling a szájából, vagy a húr nem bírja ki a kettős gyűrődést. Ez történt azon a késő délutáni órában is, amikor a fogyó fényben eltűnt Erik úszója; megfeszült a húr, egy láthatatlan erő felemelte a srácot a kemping székről s húzta a víz felé. Tíz, tizenöt méterre álltam tőle, túl távol, hogy tanácsot adjak, meg aztán nem volt már kezdő, megbirkózott néhány csukával.

De nem ilyen naggyal, mint ez volt. Mire mellé értem, hogy segítsek, Erik derékig állt a jéghideg vízben, s az orsója dobján már alig volt zsinór. Tudtam - Ő is tudta - hogy a tavirózsás, hínáros vízben nem lehet fárasztani. A siker azon múlik, hogy mennyire akadt meg a horog és mennyit bír ki a harmincas damil.

Erik óvatosan, méterről méterre mentette a menthetőt, csévélte a húrt. Valahol félúton, egy tükörnél, a csuka hírtelen felvetette magát, s háromszor is megpörgött, mint egy cirkuszi légtornász. Hatalmas csobbanással visszaesett, kifutott, a tavi rózsák mozgásából követni lehetett a menekülés irányát. Harmadik nekigyürkőzésre partközelbe kormányozta Erik a csukát, ügyesen megemelte a fejét, hogy elbóduljon a levegőtől - ekkor láttam a hatalmas pofáját a hatalmas fogakkal, no meg azt is, hogy a hármas horognak csak az egyik ága akadt meg, az is a száj legszélén. Alig néhány pillanatig tartott a látvány, a csuka utolsó erejét összeszedve csapott egy nagyot, majd eltűnt a tavi rózsák közt.

Legalább nyolc kiló volt - mondtam tárgyilagosan, fel sem mérve, hogy mekkore kudarc a fiamnak ez a balul végződött kaland.

Erik nem mondott semmit, szótlanul bámult az ezüstszínű, párába vesző túlpartra, s a szeméből kibuggyant két könnycsepp. A gyerekkor utolsó könnyei."

ÜRBŐPUSZTAI AMNESZTIA

" A második csukakalandot már egyedül éltem meg, nem is olyan régen. Ürbőpusztán strázsáltam egy nádfal takarásában, s próbáltam kihasználni azt a ritka alkalmat, amikor a harmincegyes csatornában nem bokáig ér a víz.

Későn érkeztem, Varró Zsiga, a gátőr, már javában kaszált a zsilip környékén, s félszemmel a tehenét ügyelte.

-Épp jókor jött, jó a vízállás, tegnap nyolc kapitális csukát fogott egy három tagú társaság- referált Zsiga, aki ismeri a csukák iránti vonzódásomat.

Még váltunk néhány szót a várható sertés árakról, aztán megyek tovább a megszokott helyemre, a három nyárfa alá, amelyek nyáron, ha dévérre, kárászra horgászom, a legmelegebb időben is hűs árnyat adnak, jól be lehet pakolni alájuk. Most nincs szükség árnyékra, nem is igen van, a három fa majd minden levelét elsírta. A nád viszont vígan él, a sás úgyszintén, viszont a hínár már elfeküdt. Komótosan kipakolok, - s kis vívódás után hajlok a szabálysértésre, nem két, hanem három botot szerelek, igaz csak három drillinggel. A két Silstar bothoz két Silstar orsó tartozik, harmincas húrral. A harmadik egy gyanús eredetű Shakespeare szerkentyű, amit a gyáli KGST-piacon vettem egy lengyel kalmártól azzal a céllal, hogy ezzel szoktatom rá az unokámat a horgászatra. Horgászni még nem tud, de a szerelést látva csak legyintett: gagyi ez Papa, kár volt megvenni.

Zsigának igaza volt. A víz magassága jó, s a csukák is étvágyuknál vannak. Már az első fél órában elpancserolok két kapást és fogok egy csukát. A párja dél felé fut be, a kettő közel van a négy kilóhoz. Közben halszeletre beindul a törpeharcsa is, ami ilyenkor már ritka csemege. Nem csoda, hogy elterelik a figyelmemet a csukázó cájgról, nem veszem észre idejében, hogy kapásom van a gagyi-boton. Mire észre veszem a pákosztos támadását, az úszóm a túlparti nádfal alól átkerült az innenső oldalra, amiért is élek a gyanúval, hogy a hal időben megpattant. Azért óvatos vagyok, s ami biztos az biztos, bevágok. Azon nyomban mozdul az úszó s egy kisebb hínár szigettel együtt megindul a túlpartnak. A rossz kis orsó nyekereg, csikorog, leblokkol, nem bírja az iramot.

A húr pattanásig feszül, kézzel próbálom irányítani a ahl mozgását. Kétszer sikerül, de még egyszer sem láttam. Harmadjára végre feljön bemutatkozni, a hossza több mint egy méter. Fekszik a vízen mint egy tuskó. Erőt gyűjt. Akárcsak én. Fél kézzel megragadom a merrentyűt, bár tudom, ehhez a halhoz vágó horog kellene. Csakhogy azt nem hoztam magammal. Húzom a csukát, jön, viszonylag könnyen. Aztán alányúlok, de elvétem, a merrentyű kávája elcsúszik a síkos testen. Ettől megriad, nagyot csap, s a harmincas húr akkorát durran, mint egy pisztoly.

Percekig állok sóbálványként, kezemben a megcsúfolt cájggal. Bámulom a szakadásnál göndören fityegő damilt, s gondolatban követni próbálom a csuka útját. Húsz centi zongora húrral, hatalmas drillinggel, harminc grammos ólommal meg öt méter damillal. Biztos és oktalan halál, mire a horog kirohad a szájából, éhen fog pusztulni.

Kedvetlenül pakolok, nincs maradásom, bánt a lelkiismeret. Pancser vagyok, konstatálom magamban, s este úgy alszom el, hogy lélekben felidézem a balul végződött kalandot, mint a fiam húsz évvel korábban.

Másnap betonvasból két horgonyszerű szerszámot csinálok, s ellátom magamat két tekercs ruhaszárító zsinórral. Aztán kifurikázok a három nyárfához. Bár kevés az esély, megpróbálom. Logika szerint a hal nem juthatott messzi, a húr bele kellet akadjon egy nádtorzsába. Előbb víz folyással szemben, majd a folyást követve, méterről méterre végig tapogatom a part mentét az ólommal súlyozott horgonnyal. Már kezdem feladni a keresést, amikor egy enyhe kanyarnál rándulást érzek, s ahogy húzom a zsinórt, a rángatás mind erősebb. Szerencsém van, a húr jól megakad a horgonyban, a csuka pedig túl fáradt, hogy ellenálljon. Simán belecsúszik a merrentyű hálójába.

Viszem a kocsihoz, lemérem. Pár deka híján hét kiló. Kengyelre fűzöm, leengedem a vízba. Aztán - ha már ott vagyok - nekilátok törpeharcsázni. Alkonyatig fogok vagy huszat, mind darabos öreg legény.

Miután összepakolok, megyek a csukáért. Jól beásta magát a hínárba. Már visszanyerte az erejét, csapkod, karikába hajlik, a mézsárga avarban. Magam sem tudom mi üt belém, de nem akaródzik betenni a kocsiba. Kioldom a bilincset, felkapom a halat, s bepottyantom a vízbe. Még látom egy villanásnyi időre, aztán eltűnik a hínárban.

Este nyugodt szívvel alszom el, nem bánt a lelkiismeret. Egy darabka életnek megkegyelmeztem, s ez fenemód jó érzés."

WOBBLERREL CSUKÁRA

Hunyadi Attila cikkéből veszek ki számomra érdekes és tanulságos részleteket arra gondolva, hogy aki hasznosítani szeretné az olvasottakat, megtehesse.

A csuka kíváló suín érzékelő, különösen a pirosra, narancssárgára vagy az aranyosan vagy ezüstösen csillogóra, amit a horgásznak a wobblerek kiválasztása során figyelembe kell vennie. "A csuka nagyfokú rezonancia érzékenységén alapszik az, hogy a különféle műcsalikkal eredményesen horgászható.

A CSUKA BECSERKÉSZÉSE ÁLLÓVIZEKEN

" Különösen kedveli a tavak, holtágak és víztározók ama sekély szakaszait, szélvizeit, ahol a dús vízi növényzet közt megbújva lesheti táplálékát. Ahol a vizet sűrű nádas vagy hínármező szegélyezi, a csukát a ritkás nádszélen, a híinaras szélén, avagy a csatornaszerű átváltókban sejthetjük, tehát ahol a kishalak vonulása is feltételezhető. A tökleveles vízszakasz szinte mágnesként vonzza a csukát. Balatoni gyakorlatból tudom, hogy az olyan hínár mezőben, amelyet 50-100cm-es víz borít, szinte biztosra vehető a felfelé leselkedő csuka. Faágak, kövezések árnyékába is szívesen beáll, jobb híján a mederegyenetlenségek képeznek számára leshelyet. Felfelé buzduló rablását nem túl mély vízben a menekülő kishalak szétspriccelése jól jelzi, néha maga a vehemensen támadó csuka alakja is felbukkan."

FOLYÓVÍZI TARTÓZKODÁSI HELYEI

"A csuka kerüli az erős sodrást, s ha teheti, átvált valamelyik mellék ágba, öbölbe vagy beáll a tuskós limányokba, csendes áramlatú langókba. Ha a folyó kőgátakkal szabályozott, a mögöttes területek legcsendesebb sarkait keresi fel. Általában nem kedveli a kifejezetten mély vízeket, mégis - főleg a Dunán - olykor tekintélyes mélységekből, 6-8 m-es aljzatok szakadásaiból kerülnek elő a kapitális példányok.

A csatornák csendesen áramló vize kitűnő életteret biztosít számára."

A WOBBLERES CSUKÁZÁS ALAPSZERELÉKE.

A bot. Csuka wobblerezésre 2,70-3,20m közötti bot hosszak és B 20-60 vagy 40-80 akciójúak illetve dobótömeg tartományok legyenek.
Peremorsónk 50-es dob átmérőjű legyen és a fékberendezése tökéletesen működjön.
Mivel a csuka harapós jószág, ezért a 0,25-0,30 mm-es szuper monofil zsinór, mintegy fél méter 0,20-nál nem vastagabb fonott előkével ajánlott. A fonottal közvetlenül horgászni draga mulatság, megteszi a végső fél méter. A fémszálas előkét nem mindenki szereti.

CSUKÁZÓ WOBBLEREK

A wobblerek közül azokat kell választani amelyik vízközti használatra alkalmas.
ABU HI-LO Valamennyi vízterelő lapkájú tagja alkalmas csukázásra, közepes dőlésszögbe állított "csőrrel", mérsékelten mélyre törő képességgel, lassú ütemű bevontatással. Érdemes e wobblerek kétrészes modelljeit is "megúsztatni", a farok rész veretése ugyanis néha csodát művel…
CRANKBAITwobblercsalád három tagja, a Piglet, a Deep Pig és a Deep Hog kiválóan alkalmas a csukák támadásának kiváltására, mivel különös billegésük, "keserves" ugrálásuk hűen utánozza a beteg, sérült hal mozgását.
NILS MASTER modellek közül csukázásra magasan a Bidgee két változata bizonyult a legfogósabbnak, éspedig a 272-3, továbbá a 270-3 cikkszámú. A kettő között csak szín összetételben mutatkozik eltérés. Cirkuszi mutatványba illő ugrándozásaikkal, oldal szökdelécseikkel hatnak a csukák támadó ösztönére.
A további nils masterek közül a Spearhead valamennyi színkombinációjú modellje mágnesként vonzza a felizgatott csukákat. Az Invincible típusai közül az egy részes IDR 8-52 és a két részes 1531-3 vált be. Az utóbbiak nagyon könnyűek, míg az előbbiekkel nagyot lehet dobni.
Ruzno Pace wobblerek ("Rút kiskacsa"). Ezek süllőre, csukára, domolykóra is beváltak. A 7 és 9cm-es modellek ajánlhatók. A bevontatás üteme igen lassú, aztán hagyjuk pár arasznyit felbillegni, amikor gyakran ér a kapás.
Rapala skála: Jointed, Shad Rap, Fat Rap.
Jointed. Nem túl mély vízben lassú bevontatással közepes mértékben mélyre tartóak.
Shad Rap A mélyre törő SR típusok alkalmatlanok csukázásra. Az L alakú vízterelő lapkájú SSR modellek viszont kifejezetten mérsékelten mélyre tartók, lassú-kissé gyorsabb ütemű bevontatás mellett. Az SSR-7, 9 típusok S, SD, CW színösszetételben az ajánlottak.
Fat Rap Csukázásra csakis az SFR modellje alkalmas, éspedig 5, 7cm-es hosszban, s a víz áttetszőségétől függően S, SFC, GFR,CW színtartományban. E modellek azokon a vízterületeken használhatók előnyösen, amelyeken nagyon felnő az aljnövényzet. Ezek a wobblerek ugyanis kicsi vízterelő lapkájuk és annak dőlésszöge folytán a legmérsékeltebben mélyre tartók. Jelentős dobótömegük folytán könnyen dobhatjuk nagyobb távolságra is.

REPÜLŐ HORGÁSZBOT ÉS MÁS TÖRTÉNETEK

Ladányi Tamás érdekes írásából találunk a következőkben élményeket.

KÉT BOTTAL EGY HALRA

A szerző Laci barátjával és a barátnőkkel elhatározták, hogy nyaralás címen együtt mennek pihenni. A megállapodás szerint a nappal a fürdésé, napozásé, kikapcsolódásé volt, de az éjszaka a horgászaté. A tervet tett követte és el is jött a várva várt esti horgászat ideje. Két csónakkal kieveztek a jónak ígérkező helyre és a hölgyek a csónak egyik végében, míg a nagy ho-hok a másik végében helyezkedtek el.

A szerelések annak rendje és módja szerint a reményt keltő helyekre kerültek. Igen ám, de a halak nem jelentkeztek és igen álmosítóvá vált a várakozás. A lányok már aludtak és békés szuszogásuk a fiukat is elálmosította. Meg is egyeztek, hogy felváltva fognak aludni és vigyázni a horgokra. Tamás volt az első ügyeletes, de hát uram bocsá' ettől még gyötörte az álmosság. Néha-néha lehunyta szemét néhány másodpercre. Természetesen ekkor következett be a nem várt esemény. Megjött a kapás, de olyan hevesen, hogy repült a bot olyan gyorsan, hogy Tamás nem tudta elkapni. Mit lehetne tenni? Villant át a kérdés a fejeken. Nincs más remény, mint az egyre távolodó botot a másik, még bedobottal kell megakasztani. Gyors kicsévélés, néhány sikertelen kísérlet után beakadt a horog a vízen úszó bot orsójába.

Érdekes helyzet állt elő, a hal húzta az első botot kb. 15-20m zsinóron, annak a botnak az orsójában a másik horoggal és ismét 10m zsinórral a horgász próbálta menteni a helyzetet. Csónak eloldva, az első bot végén a hallal végre kézben és most kiderül, hogy a hal akadóba vitte a szerelést. Nem volt más megoldás, mint a zsinórt el kellett vágni. A hal úgy elakadt a tuskóban, hogy nem lehetett megmenteni.

Másnap este hasonló körülmények között került sor a horgászatra. Az álmos időszak első virrasztója Laci volt és Tamás az igazak álmát aludta szép halak fárasztásával fűszerezve. Az ébresztés fejre mért ütéssel érte el eredményét, de akkor már röpült a bot. Szerencsére az előző est tapasztalatán okulva a bot ki volt kötve, így be lehetett húzni. A hal hevesen védekezett a zsinór végén és a fárasztás nem volt egyszerű a nagy és erős hallal. Végül is sikerült elhárítani a csónak alá rohanást, a botok összeszedését, a karóra való tekeredést és 5 perc után szákba került a 10kg-os tőponty. Még azon az éjszakán fogtak mindketten 6-7 kg-os gyönyörű példányokat. Az alábbi képen a 10kg-os tőponty látható.

AZ ETETETT HARCSA

Egy másik alkalommal ismét ponty túrán volt a két fiú és a szokásos bojlis módszerrel fogták a pontyokat. Közben észrevették, hogy az etetett helyen több alkalommal harcsa vagy harcsák forogtak, mintha a bojlit eszegették volna és egy-két napja ponty nem is volt az etetésen. Egyik forró napon az árnyékba húzódva múlatták az időt, amikor Laci kapást látott és a bothoz rohanva jót bevágott. Közben kiabált, hogy a másik boton is kapás van és annak meg Tamás vágott be. Rövidesen kiderült, hogy Laci botján nincs már ellenállás és ekkor a Tamás kezében levő botot vette át Laci, mivel az is az Ő botja volt.

A fárasztás nehezen haladt előre, furcsa mozgású, de tekintélyes pontynak tűnt. Mikor egyik alkalommal part közelbe sikerült húzni, akkor látták meg, hogy nem is ponty, hanem harcsa van a horgon. Vegetáriánus lett a koma és a horog is a szája sarkába akadt szabályosan. Persze nem bánták a fiúk a változatosságot, hiszen nem minden nap adódik, hogy bojlira szép harcsát fog az ember, olyat, mint a képen is látható.

AZ ÚJ HELY VARÁZSA

Az 1998-as esztendő nyárvégi utolsó pontyozáson történt a következő eset. A bojlival etett helyen fogtak a fiúk az elmúlt napokban sok szép halat, de a végére mintha kiürült volna. Elhatározták, hogy még megpróbálnak egy új helyet etetni. Egy napi etetés után Laci átment az új helyre, míg Tamás maradt a régin. Egész éjjel nem volt Tamásnak kapása, csak hajnalban jött egy jó húzás, de nem akadt a vendég és ekkor elhatározta, hogy befejezi és átevez Lacihoz. Nagy meglepetésben volt része, mikor hallotta, hogy éjfélig fogott egy 5kg-os tükröst és egy 5,5kg-os tőpontyot. Éjfél után meg olyan hatalmas kapások voltak, amilyet ritkán fog ki az ember. Egymás után olyan erővel húztak a víz alatti torpedók, hogy rendre akadóba vitték a 40-es fonott zsinórt és szakítottak. Reggelre elfogyott az összes tartalék horog és zsinór.

Az utolsó este mindketten az új helyen horgásztak. Tamás az akadó másik oldalára ült kb. 8m-re Laci helyétől és mindketten izgalommal várták az eseményeket. Megint meglepetés érte őket, mert az előző éjszaka mozgalmas helyen Laci csak reggel 7-kor fogott egy 5kg-osat és több kapása nem is volt, míg Tamás az etetés mellett éjfélkor fogott egy 7kg-os tőpontyot és éjjel kettőkor egy 8,5kg-os tükröst. A tapasztalat csak annyi, hogy szerencse is kell a horgászathoz meg jó érzés, hogy az ember megtalálja a nagy pontyok vonulási útvonalát.

LÉKI HORGÁSZAT

Szörényi Zoltán hosszasan elemzi a léki horgászat lehetőségeit a különböző halfajokra. Itt egy rövid összefoglalóját adjuk írásának.

A léki horgászat elsősorban a csukára vonatkozik, mivel az télen is intenzíven táplálkozik. A többi halfaj ritkábban akad horogra, ami élet módjukból is következik. Persze a süllő és a sügér ragadozó voltukból következően télen is táplálkoznak és foghatók. A keszeg és a ponty alig mozog és hosszú jégpáncél alatt ha lehetőség nyílik, akkor a lék oxigén dús vízéhez igyekszik. A növény evőknél jól kell ismerni a mélyebb részeket, ahol vermelnek a békés halak és a siker itt nagyobb lehet.

A csuka alkalmadtán, ha februárban is tartósan jég fedi a vizet, akkor le is ívik a jég alatt, tehát aktív mozgást végez. A jó helyen -ismert tartózkodási helyei közelében - felkínált élő kishalat jó valószínűséggel felveszi. Fontos, hogy a léket gyorsan és biztonságosan készítsük és távozásunk után náddal jelöljük meg és a kivett jeget is hagyjuk a lék mellett. Ha nincs hó a jégen, akkor a lék készítése után menjünk attól 20-25m-re és onnan figyeljük a hosszú bóbitájú úszó mozgását. A csali halat a fenéktől 20-25cm-re engedjük le és a drót előke, 30-as zsinór, a rövid bot és a kinyitott dob tettre készen várja a látogatót. Ha egy helyen nincs kapásunk egy óra hosszat, akkor célszerű arrébb menni, mert előfordul, hogy egy helyen nincs kapás, de attól 2m-re akár több is van. Ha eltűnt az úszó, akkor több időt kell adni a nyeletésre, mint ősszel. Ha a csuka másodszor is határozottan megindul, akkor be lehet húzni neki. Vigyázni kell, nehogy a jég széle elvágja a zsinórt, ezért célszerű a bot végét a lékbe dugni és ott behúzni. A fárasztás során is jó a botot a lékben tartani és csak a fárasztás végén venni ki onnan.

A léki csukázáshoz rétegesen jól fel kell öltözni és a meleg csizma talán a legfontosabb. Ne menjünk kocsival a jégre, ne rakjunk rajta tüzet és mindig győződjünk meg, hogy elég erős-e a jég. A forró tea mindig jó szolgálatot tesz és a szalonna vörös hagymával is stílszerű. Jó csukás vízen remek élményben lehet részünk. Az egyik legnagyobb horgász élmény a léken át fogott csuka!

1999. február 09., kedd 00:00