Az 1962-ben alakult Omega együttes öt év után ismét rajongói elé lép a Népstadionban.

Ebből az apropóból beszélgettünk Benkő László billentyűssel...

-Mi az, ami 37 év közös zenélés után is újdonágként hat a színpadon?

-Először is, nincs két egyforma koncert. Másodszor, tudatosan törekszünk arra, hogy még kicsikét se rímeljen arra, ami öt évvel ezelőtt volt. Konkrétan a nagy viharra gondolok. Újdonság annyiban, hogy legutóbb rengeteg tervünk elúszott az idő miatt, ez is volt az egyik mozgatórugója a bulinak. Azon kívül, időközben felnőtt egy új generáció, akik szüleiktől, vagy máshonnan szerették meg zenénket. Ez is az egyik kihívás, hiszen meg kell felelnünk nekik is.

-A koncert eredeti helyszíne a Ferihegyi Repülőtér lett volna...

-Ennek a helyszínnek van egy különös "bukéja", mégpedig az, hogy a letűnt világnak az utolsó emléke. Az volt az elképzelésünk, hogy megcsináljuk ezt egy nagy repülő-téri stadionnak, felmegyünk a színpadra, s elbúcsúzunk attól az építménytől, amitől mindenki egymástól függetlenül torokszorító érzésekkel lépett ki a szabad világba. Aztán bejött a kosovói háború, s mindig tolni kellett az időpontot, azonban egy idő után úgy döntöttünk, inkább a Népstadionban tartjuk meg a koncertet.

-A koncert apropóján megalakult egy részvénytársaság, a részjegyet a jegyvásárlók a jegy mellé kapj k. Ennek kapcsán felvetődik a kérdés, mi lesz az évi rendes közgyűléssel? Miként lehet évenként összehívni kb. 60-70 ezer embert?

-Ez még nekünk is egy nagy talány, de vannak rá megfelelő szakemberek, akik foglalkoznak a kérdéssel, hogy ez valójában egy visszatérő dolog legyen. Valami olyan kontinuitást, amivel ez megoldható...

-Évente kell adni egy koncertet...

-Az sem kizárt, csak egy kicsit olcsó lenne. Nyilván van valami formulája az ügymenetnek.
Major Márton