|
ZeneBona |
|
"Volt idő, mikor a lemezgyári, vagy minisztériumi emberek ideológiai okoból kihagytak lemezeiről dalokat, vagy jobbik esetben átiratták a szövegét."
Miért hagytuk, hogy így
legyen?
Meghallgattam két most megjelent albumot. Koncz Zsuzsáét és Tolcsvay
Lászlóét. Egy generáció, mégis több évtized különbség. Míg Tolcsvay
kijelenti, hogy unja a nosztalgiát, addig Koncz tulajdonképpen a
múltidézésre épít.
Harmincadik albumát adta ki Koncz Zsuzsa. 15 új, átdolgozott, valamint
betiltott dalt tartalmaz az album. Volt idő, mikor a lemezgyári,
vagy minisztériumi emberek ideológiai okoból kihagytak lemezeiről
dalokat, vagy jobbik esetben átiratták a szövegét. Zsuzsa arra
gondolt, hogy harmincadik albumán össze kellene gyűjteni ezeket a
dalokat. Így került fel a korongra például a Bolyongok című József
Attila versmegzenésítés is, amely 73-as Jelbeszéd lemezre készült,
azonban a lemezgyár "fura urai" elutasították. Helyette viszont
rákerülhetett a korongra a "Kertész leszek", amely sokkal
erőteljesebben fejezi ki ugyanazt a gondolatot, mint a fenti
költemény. Tehát, hogy mi alapján szelektálták a dalokat, rejtély.
Szóval az az igazság, hogy a sorok írója (meg, úgy néhányszázezer
ember) a lemezen hallható dalokon tanulta meg a gitározás alapjait.
Tehát már nem képes objektíven szemlélni a produkciót, A Miért
hagytuk, hogy így legyen?, a Ha én rózsa volnék, a Valahol egy lány
egy szál gitárral előadva is óriási élményt nyújt, gondoljunk csak a
különböző táborokra, szabadtéri összejövetekre. Pont ez hiányzik a
korongról. Mintha tudatosan, göcsörtösen el akartak volna fordulni a
korábbi számok megoldásaitól.
Ezek a dalok igazából egy gitárral, vagy egy zongorával hitelesebbek
lennének.
A kevesebb több.
Bill
1999. október 22., péntek 00:00
|
|
|
