CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. jĂşnius 21., pĂ©ntek, Alajos, Leila, Aladár, Aloma napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Űrvadász  

A végtelen Univerzum

Fekete lyukak


A nagy tömegű csillagok, mikor elfogy nukleáris fűtőanyagjuk, hatalmas szupernóva-robbanásokkal fejezik be létüket. Amikor a mag már szinte csak vasból áll, a fúziós folyamatok, az energiatermelés teljesen megáll. Amikor a csillagban még végbemennek a termonukleáris reakciók, a csillag gravitációs ereje és energiatermelése fenntartják azt a kényes egyensúlyt, ami megakadályozza, hogy a gravitáció összehúzza a csillagot. Azonban, amikor a magban elfogy a hidrogén, a csillag elkezdi a vasig terjedő nehezebb elemek felhasználását, a vas fúziója már nem termelne energiát, hanem felhasználná azt. Ezután a csillag magját már semmi sem akadályozza meg abban, hogy összeomoljon, anyaga elfajuljon. A nagy tömegű csillagok esetében az anyag oly mértékű elfajulása megy végbe, hogy végtelenül kicsi elemekre bomlik, és átalakul egy végtelenül sűrű, rendkívül kicsi, dimenzió nélküli objektummá - amit szingularításnak nevezünk. A csillagászok azt feltételezik, hogy az ősrobbanás idején, az ún. Planck-időben, az egész világegyetem összes anyaga is egy pontban, egy szingularításban préselődött össze. Az szinte bizonyos, hogy a fekete lyukak száma meghaladja a csillagok számát, hiszen az ősrobbanás óta rengeteg nagy csillag alakulhatott át fekete lyukká. Azonban ezek vagy magányosan sodródnak az űrben, vagy túlságosan nagyok ahhoz, hogy a belehulló anyagnak "még legyen ideje" energiát kibocsátani, így létezésükről nem tudunk.

A szingularítás körüli gravitációs tér olyan erős, hogy még a fény sem tud belőle távozni. Minden ami egyszer beleesik ebbe a kozmikus kútba örökre elveszett. E tulajdonsága miatt a szingularítás körüli teret, ahonnan a fény sem tud megszökni, fekete lyuknak nevezzük. A fekete lyuk mérete a szingularítás tömegétől függ, minél nagyobb tömegű a szingularítás, annál nagyobb lesz az általa létrehozott fekete lyuk. Azt a távolságot, amely megadja egy adott tömegű szingularítás fekete lyukjának a méretét, Schwarzschild-sugárnak nevezzük. A Schwarzschild-sugár tulajdonképpen a csillagmaradvány eseményhorizontja is egyben, vagyis az a térrész, ahol az események már nem érzékelhetők.

A fekete lyuk és az azt körülvevő anyagkorong folyamatosan kapja az utánpótlást. A fekete lyuk akármit elnyel, ami csak az útjába kerül: gázfelhőket; a szupernóva-robbanások maradékát, amit a csillagóriások ledobnak magukról; de a csillagok külső gázburkát is képes leszippantani, sőt egész csillagokat is szétszaggathat. Ha egy szingularítás egyszer kialakult, a körülötte lévő fekete lyuk egyre csak növekszik. Azáltal, hogy egyre több anyagot szív magába, egyre erősödik a gravitációs mezeje, minek következtében még több anyagot képes elnyelni.

Megfigyelhetjük-e a fekete lyukakat, ha még a foton sem képes belőle távozni, tehát nem láthatjuk őket? A válasz: igen. Bár a fekete lyukakat tényleg nem láthatjuk, a csillagászok viszonylag könnyen meg tudják határozni, hogy hol találhatók. A fekete lyukak megfigyelésénél alapvető elv, hogy nem magát a szingularítást, hanem annak a környezetére gyakorolt hatását figyeljük meg, ugyanis nagyon intenzíven befolyásolják a környező tér, anyag és energia tulajdonságait. (A megfigyelési módokról a következő részben lesz szó.) A fekete lyukak tanulmányozása manapság igen gyorsan fejlődik, mert a Világegyetem jövőjével, vagy a téridőutazással - féregjáratokon keresztül, melyeket fekete lyukakkal hoznak létre - kapcsolatos izgalmas kérdésekre adhat választ.
 

Péterfalvi Gábor



1999. március 11., csütörtök 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület