Újabb orosz szonda a Marsra?

Újabb orosz űrszonda a Marsra?

Talán folytatódik a Phobos-program
 

Oroszország 1960-tól folyamatosan küldött űrszondákat a Mars felé. Eddig pontosan 21 próbálkozásuk volt, amiből azonban egy sem járt teljes sikerrel. Utoljára 1996-ban Marsz-8 (közkedveltebben Marsz ’96) néven indítottak Mars-szondát. Sokáig azt gondolták, nem lesz folytatás. Most azonban mégis felcsillant egy rendkívül halvány (!!!) reménysugár.

A Marsz-8 két kis landert (leszállóegységet) és két penetrátort (a talajba hatoló, műszerekkel ellátott lövedéket) juttatott volna a Mars felszínére, a főegység pedig a Mars műholdja (orbiter) lett volna. A kis leszállóegységek 1 méter átmérőjű és 1 méter magas, 25.5 kg tömegű, henger alakú szerkezetek voltak. Mind a landerek, mind a penetrátorok élettartamát egy évre tervezték. Összehasonlításul a sikeres amerikai Mars Pathfinder űrszonda – a tervezettnél jóval több ideig – néhány hónapig működött. A Marsz-8 kudarcát az okozta, hogy meghibásodott a rakéta negyedik fokozata, ami miatt a szonda nem tért le a Föld körüli parkolópályáról és három keringés után a Csendes-óceánba zuhant.

A Marsz-8 felbocsátása előtt 8 évvel, 1988. júliusában, a szovjetek két szondát indítottak a Mars felé: a Phobos-1-et és a Phobos-2-t. Feladatuk a Mars talán legérdekesebb holdjára, a Phobosra történő leszállás – külön erre a célra tervezett leszállóegységekkel – , illetve a Phobos és a Mars további vizsgálata lett volna. A program sikere “létfontosságú" volt a szovjetek számára, hiszen az amerikai Viking-szondák – melyek egyébiránt marsi biológiai kísérleteket is végeztek – sikere szinte behozhatatlan vezető szerephez juttatta az Egyesült Államokat a Mars meghódítása terén. Így nem véletlen, hogy az űrverseny közepette a szovjetek egy ilyen összetett és bonyolult programra vállalkoztak. A Phobos-1-gyel azonban egy rossz földi parancs miatt még a megérkezés előtt megszakadt a kapcsolat (hasonló malőr volt – bár a NASA részéről – idén szeptember 23-án a Mars Climate Orbiter elvesztése), a Phobos-2 pedig a holdraszállás előkészítésekor hallgatott el. A Marsz-8 összetettségében (de nem feladatában) a Phobos-program folytatása volt. Akkor a szovjetek abban reménykedtek, hogy 1992-ben elindulhat az eredeti feladatokat megvalósító Phobos-3. Csakhogy az időközben megváltozott politikai helyzet és az űrkutatási kiadásra fordítható anyagi fedezet megcsappanása azt eredményezte, hogy az oroszoknak nem csak a Phobos-3-ról, de legnagyobb vállalkozásaikról is le kellett mondaniuk. Ilyen volt például a Mir-2 űrállomás kiépítése. A Marsz-8 pedig kétéves csúszást szenvedett eredeti, 1994-re tervezett indításához képest.

A Nemzetközi űrállomás építése az anyagi bizonytalanság miatt késett; az oroszok gyakorlatilag a külföldi megbízásokból tartják fenn jelenleg még egyáltalán nem jövedelmező űriparukat. Ilyen körülmények között jelentették be az RKA (az Orosz űrügynökség) képviselői a Nemzetközi Asztronautikai Szövetség (IAF) egyik legutóbbi ülésén Ausztráliában, hogy várhatóan 2005-ben végre elindítják a már régóta tervezett űrszondát, a Phobos-3-at a Mars holdjára. Feladata valamivel bonyolultabb lenne elődeiénél. Ugyanis nem csak leszállóegységet juttatna a Phobos felszínére, hanem onnan még talajmintát is küldene a Földre. Az űrkorszak első ilyen művelete – igaz, a Hold esetében – először a szovjeteknek sikerült 1970-ben a Luna-16 holdszondával. Akkor a talajmintát közvetlen a Földre juttatták, míg a Phobos-3 visszatérő kapszulája akár a Nemzetközi Űrállomáson is kiköthetne (bár ez inkább csak elméletileg volna lehetséges).

A program sikere esetén nagy előrelépésre lehetne számítani a Mars-kutatás terén, hiszen az amerikaiak eddig inkább csak a bolygóra koncentráltak, ők a bolygó holdjaira nem terveztek és terveznek leszállást.

Ha sikerül megfelelő anyagi támogatást szerezni a Phobos-3-nak, ha sikerül időre elkészíteni és kilövésre kész állapotba hozni a szondát, ha sikerül a kilövés, ha a rádióösszeköttetés nem szakad meg félúton és ha a feladat elvégzése is rendben megtörténik, akkor ez hatalmas előrelépést jelenthetne mind a Mars-kutatás, mind az RKA anyagi boldogulása terén. A sok “ha” azonban rendkívül bizonytalanná teszi a vállalkozást.

Nem arról van szó, hogy a Marsot nem ismerjük minden más bolygónál (a Földet kivéve) jobban. Azért kell olyan sok űrszondát a Marsra küldeni, mert az emberiség közös vállalkozása a bolygóközi utazás lesz, melynek első lépése az emberes Marsra-szállás.

Az amerikai tervek szerint 25-26-havonta, azaz minden indítási ablakot kihasználva 2-2 űrszondát küldenek a Marshoz. Ez az amerikai Mars Surveyor program. Els? két tagja a Mars Surveyor '98 keretében a tavaly decemberben és az idén januárban elindult Mars Climate Orbiter és Mars Polar Lander. Az előbbi a jelenleg is működő Mars Global Surveyor feladatát, a térképezést folytatta volna (ha nem szakad vele meg a kapcsolat és a szonda egy hibás földi számítás miatt nem semmisült volna meg), míg a Mars Polar Lander a déli pólus közelében leszállva végez méréseket, gyűjt talajmintát és elemzi azokat. A Mars Polar Lander magával viszi a Deep Space-2 nevű penetrátort, mely a bolygóba fúródva elemzi a talaj összetételét. 1998-ban indult az első japán Mars-szonda is, a Nozomi (korábbi nevén Planet-B), amely a bolygót körülvevő teret fogja elsősorban vizsgálni (napszél, mágnesesség, meteorit-gyakoriság, ...) Utána 2001-ben indítják a Mars Surveyor '01 űrszondáit, 2003-ban a Mars Surveyor '03 mellett pedig elindul az első európai Mars-szonda, a Mars Express, valamint a tervek szerint az első magán-űrszonda a SpaceDev nevű amerikai cég tulajdonában. Az emberes utazásra 2011 és 2019 között kerülhet sor. (George Bush amerikai elnök még mandátuma idején mondta: “Megyőződésem, hogy az Apolló-11 holdraszállásának 50. évfordulójára az amerikai zászlónak ott kell lobognia a Marson is”. A holdraszállás pedig 1969-ben volt.)

Mindenesetre a Phobos-3-mal kapcsolatban még csak annyi, hogy az orosz mérnökök azért még szeretnek felvágni – ahogy azt még az előző rendszerben is tették –. Reméljük, van mire. Mert pénzük nincs. Így én a magam részéről kissé gyanakodva fogadtam az IAF konferenciáján elmondottakat – dr. Almár Iván előadásában –. Mindenesetre az a tény a szonda tervezése mellett szól, hogy az oroszok eredetileg már 2001-re terveztek egy Marsz-9 (vagy Marsz ’01) nevű szondát, így elképzelhető, hogy – anyagi gondok miatt – ebből a szondából készítik el a Phobos-3-at. Ki tudja? Várjunk türelemmel! Mást úgy sem tehetünk. (Ha csak az egyik kedves olvasó nem ad az Orosz Űrügynökségnek gyorsan potom egymilliárd dollárt – kb. ennyi pénzre van most szükségük a normális létfenntartáshoz. Így kérem, akinek van egy Kapuk Vili nevű ismerőse, írjon az alábbi címre: kumuty@egon.gyaloglo.hu)

Horvai Ferenc