Neve, munkássága az évek múlásával egyre inkább legendává válik: a magyarországi tudomány népszerűsítése és elsősorban a korszerű magyar műkedvelő csillagászat egyik szép, példát mutató legendájává. Fáradozásának eredményei azonban nagyon is élnek és hatnak! Ma már, halála után egy évtizeddel egyre inkább látható, hogy Dr. Kulin György a hazai művelődésügy, a csillagászati ismeretek terjesztésének meghatározó személyisége volt.

Meglepő módon Kulin György aránylag későn, harminc esztendősen került kapcsolatba a csillagászattal. Arany János szülőföldjén, Nagyszalontán látta meg a napvilágot, 1905. január 28-án. Tervezgető, álmodozó természetét alighanem édesanyjától, gyakorlati érzékét, szervező készségét bizonyára apjától, Kulin Vilmostól örökölte. Előbb a budapesti Közgazdasági Egyetem bölcsészkarán tanult és matematika-fizika tanári oklevelet szerzett. A nagy világgazdasági válság éveiben azonban nehezen lehetett képzettségének megfelelő álláshoz jutni. Végül is 1935-ben a Budapest-svábhegyi Konkoly Alapítványú Asztorfiztika8i Obszervatóriumban kapott munkát. Ekkor kezdett foglalkozni csillagászattal.

 A svábhegyi csillagvizsgáló gyorsan felívelő tudományos pályafutást ígért a gyakorlati észlelő munkában fáradhatatlan, az elméleti matematikai számításokban pedig alaposan elmélyülő Kulin György számára. A derült éjszakákon órákon át ott állt az intézet nagy távcsövének okulárja mögött és sorra készítette a fényképeket a Mars és a Jupiter közti térben keringő halvány kisbolygókról. Nappal pedig az előző éjszakákon készült felvételeket mérte kik, majd elsajátítva a bolygók pályaszámításának matematikai módszereit - , a vizsgált kisbolygók Nap körüli mozgását számolta. E munkája közben új, addig ismeretlen kisbolygók tucatjait fedezte fel. Ugyan csak ilyen irányú vizsgálatai során két út üstökösre is bukkant: az 1940a üstököst, amelynek további "sorsa" igen meglepően alakult, valamint az 1942a Whipple-Bernasconi üstököst.

A gondos, pontos kisbolygó megfigyelések és pályaszámítások nemzetközi hírnevet szereztek számára. Külföldi intézmények kérték fel együttműködésre. Az általa fellelt, nyolcvannál több kisbolygó közül 21 kapott végleges sorszámot és elnevezést (az első, általa felfedezett aszteroidát szülővárosáról Salontá-nak nevezte el). A kisbolygók pályaszámításainak problémájáról készítette el doktori értekezését is.

A svábhegyi csillagvizsgálóban töltött évek azonban a szakemberek köre mellett az érdeklődő laikusokhoz is közel hozta Kulin Györgyöt. Mint a "legfiatalabb munkatárs"-nak kezdetben feladatai közé tartozott az intézet látogatóinak vezetése, az érdekes égitestek távcsöves bemutatása. Sok érdeklődő, vagy égi jelenségeket leíró levél érkezett az obszervatóriumba és ezek egy részére is neki kellett válaszolnia. Kulin Györgynek egyre inkább látnia kellett, hogy még a művelt, magas képzettségű emberek nagy része is mennyire tájékozatlan a csillagászati alapfogalmak terén.

Kulin György egyre többet gondolkodott azon, hogy miként lehetne közelebb hozni a világmindenség ismeretét a nagyközönséghez. Szívesen és egyre gyakrabban írt ismeretterjesztő cikkeket az akkoriban igen kedvelt Természettudományi Közlönytől kezdve a nagy példányszámú napilapokig. Már első népszerűsítő írásaiban megmutatkozott nagy erénye, a világos, egyszerű fogalmazása és közérthetősége.

Népszerűsítő munkájának egyik első eredménye volt, hogy ugrásszerűen nőtt a csillagászat iránt érdeklődők kérdéseinek, leveleinek száma. Sokan kérdezték, hogy miként nézegethetnék maguk is az égitesteket, hogyan juthatnának távcsőhöz. Ez a növekvő érdeklődés késztette arra, hogy 1941-ben megírja nagysikerű könyvét, "A távcső világa" címen. Ez a munka először adott magyar nyelven útmutatást arra, hogy hogyan készíthető házilag jó teljesítményű csillagászati távcső, és mit lehet megfigyelni az égen egyszerű eszközökkel.

A könyv sikere arra indította a Természettudományi Társulatot, hogy hozzá járuljon egy "amatőrcsillagász alosztály" szervezéséhez. Ennek szervezésére és vezetésére Kulin Györgyöt kérték fel. Az érdeklődésre és Kulin szervezői képességére jellemző, hogy a magyar történelem egyik legsötétebb esztendejében, 1944-ben nem egészen háromnegyed év alatt ezernél nagyobb taglétszámot sikerült elérnie, és megindíthatták a műkedvelők folyóiratát, "Csillagok Világa" címen.

A háború még véget sem ért, a főváros és az ország nagy része romokban hevert, amikor Kulin György és a köréje csoportosuló lelkes amatőr gárda megkezdte a műkedvelő csillagászok egyesületének újjászervezését. 1947-ben hivatalosan is megalakult a műkedvelő csillagászok önálló társasága ,a Magyar Csillagászati Egyesület. Ezzel egyidejűleg újraindította a folyóiratot is, amelynek előfizetői 1949-ig elérték a kétezret.

Az egyesület szervezésével párhuzamosan nekilátott, hogy az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter, Ortutati Gyula (1910-1976) hathatós támogatásával megteremtse az első magyarországi ismeretterjesztő-műkedvelő csillagvizsgálót. Egy elhagyott gellérthegyi villát sikerült e célra megszerezni és svábhegyi csillagvizsgálótól átengedett illetve megvásárolt műszerekkel felszerelve 1947. Szeptember 22-én megkezdte működését a budapesti Uránia Bemutató Csillagvizsgáló. A budapesti Uránia, amely hamarosan a magyar amatőrcsillagászok otthonává vált, Kulin György legjelentősebb alkotása, felépítésében és működtetésében azonban részt vett az a lelkes gárda, amelyet áthatott a vezető lendülete, ügyszeretete.

Kulin György azonban válaszút elé került. A Csillagászati Egyesület irányítása és a budapesti Uránia vezetése nagy elfoglaltságot jelentett. Választania kellett: vagy lemond az amatőr mozgalom és a népszerűsítő munka irányításáról, vagy feladja addigi – szépen induló – tudományos pályáját. Kulin György az utóbbit választotta és ettől kezdve szinte élete végéig néhány év megszakítással a műkedvelő csillagászat szervezését és vezetését tekintette életcéljának.

Ez a néhány év kiesés (1949-54 között) a Sztálin-Rákosi korszak legsötétebb időszaka volt, amikor Kulin Györgyöt koholt vádakkal eltávolították a tudományt népszerűsítő mozgalomból és az Uránia éléről. Ám szelleme, elgondolásai még ekkor is érvényesültek. Az 1950-es évek elején, a Természettudományi Társulat – utóbb a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) által létesített vidéki csillagászati szakkörök és bemutató csillagvizsgálók alapjában az ő elgondolásait tükrözték, többnyire a vezetői is a “régi” Csillagászati Egyesület tevékeny tagjainak sorából kerültek ki.

Az akkori TIT vezetősége is felismerte, hogy Kulin György tudását, szervező és irányító képességét nem nélkülözhetik, így 1954-től újból a budapesti Uránia Bemutató Csillagvizsgáló élére állították (igaz, hogy - főleg kezdetben - erős ideológiai ellenőrzés mellett). Az 1955-75 közti két évtized volt munkásságának legtevékenyebb időszaka, és talán a magyarországi amatőr csillagászat első fénykora is. Főleg az 1963-ban megszervezett és a következő évben megalapított Csillagászati Baráti Körének megalakítása adott nagy lendületet. Ekkoriban vált az “adjunktus úr”-ból a közvetlen, barátságos, mindenkitől szeretetett és tisztelt “Gyurka bácsi”-vá.

Ezekben az években jelent meg új, kibővített kiadásban a Távcső Világa, majd számos, kisebb-nagyobb könyv, füzet, amelyekben a távcsövek készítését, használatát ismertette. Ekkor vált életcéljává, hogy mennél több érdeklődőt, iskolákat, kultúrházakat juttasson távcsőhöz. Ő maga optikai távcső-tükrök ezreit készítette; a tükör-gyártás szinte második főfoglalkozása lett. A fáradozás nem volt eredménytelen és az amatőrök szélesedő tábora mellett nem egy fiatal csillagász, természettudós Kulin György hatására választotta ezt az élethivatást.

Ő maga azonban már nem végzett tudományos kutatómunkát, bár egyik-másik cikkéből világosan kitűnik, hogy érdekes, új gondolatai, ötletei voltak. Ám legfőbb feladatának a csillagászati ismeretek terjesztését tekintette. Amikor 1975 után egyre inkább kiszorult az amatőr szervezet irányításából, szinte minden idejét az amatőr műszerek előállítására fordította.

Még megérte, hogy 1989-ben újjá éledt a kedves Magyar Csillagászati Egyesülete. Néhány héttel az alakuló ülés után, 1989 április 22-én fejezte be szorgos és példamutató életét.

Bartha Lajos

az MCSE tiszteletbeli tagja, szakcsoport vezető

Kulin György: Mit mondanak a csillagok (Budapest, 1976)

Bartha Lajos: Kulin György munkásága és a magyar amatőrcsillagászati mozgalom (A Magyar Csillagászati Egyesület kiadványa, részletes bibliográfiával, Budapest, 1996)