Teljes napfogyatkozás Magyarországon

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki egy hete ellátogatott Paksra, mert az, hogy ilyen jó hangulatú napfogyatkozás-konferencia és -tábor volt, az nagyrészt annak köszönhető, hogy ennyi jó ember itt összejött. Szép lehetett máshol is, magányosan is a teljes napfogyatkozás, de így együtt még nagyobb élmény volt. Köszönöm szépen minden résztvevőnek, hogy itt volt! Szívesen szerveznénk minden évben ilyet, de hát tudjátok: ez életünkben csak kétszer volt - először és utoljára!

Megtörtént velünk a csoda! Mindannyian tudtuk, hogy eljön ez a nap, mind reméltük, hogy meg is éljük ezt a napot, de amikor reggel a rádió azzal kezdte műsorát, hogy “1999. augusztus 11-e szerda van, a teljes napfogyatkozás napja”, bizony könny szökött a szemembe (és ez még többször előfordult velem ezen a napon!). Tudtuk, hogy eljön a holdárnyék és betakar bennünket, jött is másodpercre pontosan, vele minden jelenség, amit könyvek, cikkek, beszámolók előre megadtak, és már kívülről fújtunk. De amikor tényleg jött a csodás jelenség, élőben más volt, szebb volt, hátborzongatóbb volt. A paksi Kilátódombon a jól felkészített 400 ember csak állt és tátotta a száját, mert lenyűgözte a napkorona és a protuberanciák látványa, nem beszélt senki, a magnófelvételen csend van a totalitás utolsó 2 percében, csak a visszaszámlálás kegyetlen hangjai hallatszanak. Csak álltunk és bámultuk a csodát, amely velünk történt meg, amelyet a mi szemeink láttak, ami a mi emlékezetünkben ott van és lesz is, amíg csak élünk, ezt már tőlünk nem veheti el senki.

Külön öröm, hogy a teljesség sávjában mindenhol látszott a jelenség, tiszta szívből kívántam a napfogyatkozás alatt, hogy mindenhol derüljön ki az ég, és mindenki, aki akarta, szintén láthassa ugyanezt. Ez is csoda, ami ezzel a kis országgal történt, hogy mindenhol jól látszott a teljesség élménye!

Most lenne jó abbahagyni mindent: itt a csúcson!

Ennél szebbet már úgysem fogunk látni!

Ezért az egy jelenségért érdemes volt a XX. század végén élni, és magyar amatőrcsillagásznak lenni!

Totális barátsággal!

Pécs, 1999. aug.18. Keszthelyi Sándor