VII. Országos Neumann Kongresszus

SAJTÓKÖZLEMÉNY

• Információs társadalom: esélyegyenlőség vagy a szakadék mélyülése az információ-gazdagok és - szegények között?
• Mit hoz a globalizáció, avagy: kiszámítható-e jövő?
• Mit tesz a kormányzat?
• Merre tart az oktatási rendszer és mire jó egy érettségi a munkaerő-piacon?
• Valóban a legújabbak-e a “legújabb” szakmai eredmények?

Az információs társadalom ezen és hasonló kérdéseire keresik a választ ismert tudósok, informatikai, gazdasági és oktatási szakemberek, valamint kormányzati felelősök Egerben, 2000. június 21-23. között a VII. Országos Neumann Kongresszus keretében. A kongresszus célja, hogy a szakmai eredmények bemutatása mellett az informatikán messze túlmutatva elemezze az élet valamennyi területét érintő információs korszak jelenét és jövőjét: rámutasson napjaink feladataira, kihívásaira, kételyeire, dilemmáira.

Az információs társadalom legkülönfélébb megközelítéseiből származó közös üzenet a szakma és a társadalom összefogásának szükségessége: ezért a kongresszus mottója is “Együtt az információs társadalomban”.

A Kongresszus házigazdája a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság.

Fővédnökök: Stumpf István kancelláriaminiszter, Katona Kálmán a KHVM május 31- ig hivatalban lévő minisztere és Glatz Ferenc az MTA elnöke.

Az esemény fő támogatója az IBM Magyarországi kft.

A VII. Országos Neumann Kongresszusra jelentkezni a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság titkárságán lehet: 1054 Budapest, Báthori utca 16., Tel.: 3329-390, Fax: 3318-140, e-mail: kongresszus@njszt.hu.

Jelentkezési lap és részletes információ letölthető a www.njszt.hu címről is.

Az alábbi összeállítás az idei év legrangosabb szakmai rendezvényére, 2000. júniusi VII. Országos Neumann Kongresszusra beérkezett előadások anyagából készült, a rövid sajtóközlemény kiegészítéseképpen, néhány kiemelt témakör beharangozójaként. A kongresszus részletes programja valamennyi előadás kétnyelvű összefoglalójával megtalálható a www.njszt.hu címen.

Az Információs Társadalom egyes hatásai már most is jelentkeznek, és hamarosan még érezhetőbbé, majd dominánssá válnak. Egy évtizeden belül a folyamatok zöme lezajlik a fejlett világban, reméljük Magyarországon is. Az üzleti folyamatok felgyorsulnak, a tér relativizálódik, ami új szokásokhoz vezet a munka, a kereskedelem, az információ-szerzés és a szabadidő eltöltése terén. A változások elementáris erejűek, az ipari forradalom jelentőségéhez foghatók. Ismét lesznek nyertesek és vesztesek, országok, gazdasági szereplők, társadalmi csoportok és egyének szintjén egyaránt. A történéseket befolyásolni lehet, de ehhez sürgősen cselekedni kell. A folyamatok megértéséhez analizálni kell, hogyan változtatja meg az informatika a gazdaságot és a társadalmat. Ehhez tudatában kell lennünk annak, hogy jövőnk alakításában az egyik döntő tényező a tudás. A tudomány és ipar globalizálódása miatt tevékenységünket a világméretekben fellelhető tudásra kell alapozni. Ez a tudás az innováció legfontosabb hajtóereje és jelentős részben a tudományban gyökerező információra alapul.

A kutatás-fejlesztés eredményei gyökeresen átalakítják a társadalom életét, különösen a kommunikáció területén. Az informatika, a távközlés és a média technológiai konvergenciája az egyes ágazatok összefonódásához, egy infokommunikációs szektor kialakulásához vezet, amelynek teljesítménye az információs társadalom meghatározó összetevője lesz, a konvergencia befolyása kiterjed a társadalom és a gazdaság eddig ismeretlen területeire is. Az oktatás, a médiák, a tudományos kutatás, a politika, a termelés szervezése különösen sokat profitál ebből a fejlődésből. Ezt az új összefüggésrendszert számosan “digitális kultúrának” hívják. A távközlés és az informatika egyre megkerülhetetlenebbül kötődik nyilvánosságot feltételező, a tartalomiparral összefüggő szolgáltatásokhoz. Az új, digitális médiatechnológiák által lehetővé tett változások érintik a fizika, az érzékelés-lélektan, az írásos kultúra, a médiaelmélet kérdéseit is; új munkamegosztási struktúrákat, új életmód alternatívákat hozhatnak létre, megváltoztatják a társadalmi és állami döntési mechanizmusokat. Ezáltal a kérdéskör társadalmivá válik, ami elől a műszakiak sem zárkózhatnak el, hiszen e gyors változásban a különböző diszciplínák képviselőinek együttes munkálkodása eredményezhet nyertes stratégiát. Kétségtelen azonban az is, hogy ezen új lehetőségek új kockázatokat is szülnek.

A konvergálódó ágazatok szabályozása is eredendően különböző, ami önmagában is igényli a szabályozások közelítését. Az infokommunikációs trend kibontakozásának elősegítése a szabályozási korlátok oldását teszik szükségessé. Az új lehetőségek kiaknázása ugyanakkor társadalmilag újabb szabályozási igényeket is felvet, amelynek során az elektronikus aláírás hitelességét, a tranzakciók biztonságát, vagy éppen a nem-kívánt tartalom kezelhetőségét garantáló megoldásokat kell kialakítani. A szabályozási témák összetettsége a megoldáskeresés számos új formáját alakítja ki. Az Európai Bizottság (EC) ez irányú intenzív munkája nyomán az első hazai lépések is megtörténtek….

Világosan látni azt is, hogy az államigazgatás is elérkezett arra a pontra, amikor jelentősen bővíteni kell az informatikai szolgáltatások körét az állampolgárok, és a kormányzati szervek felé egyaránt. Ezen szolgáltatásoknak azonban csakúgy, mint az egyes szervezeteknek összhangban kell működniük, amely nem képzelhető el világos koncepció nélkül. Ez a koncepció nem egyenlő az információs társadalom koncepciójával, hanem annak egy része: a kormányzati munka informatikai eszközökkel történő támogatási lehetőségeinek felkutatásáról van szó…

Az információs társadalom lehetőséget ad arra, hogy kialakítsuk a fejlett – EU konform – társadalom egyik feltételét, a tágabb értelmezésű szolgáltató államot. Ennek keretén belül mindenek előtt biztosítani kellene az elektronikus ügyintézést, az információhoz való széles körű hozzáférés lehetőségét, amelynek ki kell terjednie a közigazgatás, a szolgáltatást végzők és az állampolgár közötti, az információs társadalmat megalapozó infrastruktúrára.

A kongresszus előadói az információs társadalom kihívásait, előnyeit-hátrányait, dilemmáit elemzik, a legkülönfélébb megközelítésekből.

Az internet forradalmasította a vállalatok üzletvitelét is. Az e-business merőben új lehetőségeket kínál a piacok kiszélesítésére és a vállalati ügyviteli folyamatok korszerűsítésére, aminek köszönhetően hatékonyabbá válhat a termelés és szolgáltatás, továbbá új, innovatív módszerek kínálkoznak az ügyfelek megszerzésére és megtartására. Hogy milyen léptékű ez az “elektronikus forradalom”? Vessünk csak egy pillantást a számokra: az e-businessen alapuló tranzakciók értéke 2002-ben el fogja érni a 325 milliárd dollárt, de lehet, hogy meg is haladja ezt az összeget. 2003-ra pedig több mint 500 millió ember fogja használni a World Wide Webet^.

A pénzügyi tranzakció közvetlenül az Interneten ma még vagy lehetetlen, vagy rizikós művelet a legtöbb kereskedő, vagy vásárló számára. Éppen ezért a kereskedők eleinte csupán a katalógusaikat helyezték ki az Internetre, a vásárló pedig a böngészést követően telefonon intézte el a vásárlást. Napjainkban a helyzet kicsit megváltozott. Mindenki szeretné használni az on-line lehetőségeket, örülne, ha neki is lenne egy ilyen boltja. Sok cég ma már több millió forintot költ, hogy jól működő szolgáltatása legyen. A kongresszuson az előadó e témakörben összefoglalja az európai adatokat és bemutatja azt a szoftvert, ami egy konkrét megoldás lehet az elektronikus kereskedelemre vágyóknak…

Mára már közhelyként hat, hogy az informatikai írástudás az információs társadalomban valamennyiünk számára alapkövetelmény: a számítógép használatának ismerete mára nélkülözhetetlenné vált. Ezen ismereteket igazolja az Európai Számítógép-használói Jogosítvány, amely a közoktatási, valamint a köztisztviselői és pedagógus-továbbképzési rendszerbe beépülve, az Oktatási Minisztérium és a Miniszeterelnöki hivatal messzemenő támogatását élvezi. A több mint 25 országban bevezetett bizonyítvánnyal kapcsolatban az Európai Bizottság minisztereinek 2000. március 23-24-én Lisszabonban tartott tanácskozásán megfogalmazták:

“Az informatikai írástudás terjedésének elősegítése érdekében olyan bizonyítványra van szükség, amely Európa valamennyi országában megszerezhető, és egységes elvek alapján bizonyítja tulajdonosának számítógép-használói jártasságát.”

Ami az informatika-oktatást illeti, a magyar oktatás még a piacgazdaság követelményeihez sem alkalmazkodott, mégsem kérdés: a banki és egészségügyi informatika mellett az oktatási informatika lehet(ne) a következő évezred elejének húzóágazata. A kongresszuson elhangzó áttekintés megpróbálja feltérképezni a magyar oktatás komplex értelemben vett informatikai képzéseit, nem elfelejtve azt, hogy némiképp méltánytalanul, ma boldog-boldogtalan informatikusnak hívja magát…Elöljáróban álljanak itt a tények:

Az OKJ- s szakmák közül mind a középfokú mind a felsőfokú szakmákra az elmélet csekély túlsúlya jellemző (60-40%). Az informatikai képzésekben évente kb. 20 000 fő vett részt és tett le számítástechnikai képesítő vizsgát. Ezek döntő többsége (70%) alapfokú számítógép-kezelő, 25%-uk középfokú számítástechnikai szoftver üzemeltető szakmát szerzett. Kb. 500 fő szerez évente számítástechnikai programozó képesítést (A távoktatás szerepe és a módszer lehetőségei az informatika oktatásában, 1997).

Az informatika képzés két klasszikus bölcsője a tudományegyetemek természettudományi karai (computer science kurzusok) és a műszaki egyetemek villamosmérnöki fakultásai (computer, software engineering) (Felsőoktatási Informatikai Stratégia, 1997). Bár a világban a 60-as, 70-es évektől a mérnöki és hagyományos természettudományi bezártságból való kitörési kísérlet jellemzi az informatikusképzést, önálló informatikai egyetemek, de legalább karok jelennek meg - amelynek egyik főiránya a de-technicizálódás - Magyarországon mégis kevéssé felismert, hogy a hagyományos informatikusi tudás egyre kisebb szeletét jelenti az informatikának (ritka pozitív példa a megjelenő bankinformatika képzés a Budapesti Műszaki Egyetemen). Hasonlóképp a könyvtárosi szerep információszolgáltatói, Internet-könyvtárossá való átalakulása is gyerekcipőben jár.

A computer science irányon belül a főiskolai szintű programozó matematikus képzés a 70-es évek elején indult el az Eötvös Lóránd Tudománegyetemen, a József Attila Tudományegyetemen (Szeged) és a Kossuth Lajos Tudományegyetemen (Debrecen). Az oktatás ellenőrzése a Magyar Akkreditációs Bizottság Matemetikai Szakbizottságának feladata.

A Computer/Software Engineering irányban három egyetem (Budapesti Műszaki Egyetem, Miskolci Egyetem, Veszprémi Egyetem) és nyolc főiskola indult el, ma a műszaki informatika tantervet a Magyar Akkreditációs Bizottság Villamosmérnöki és Műszaki Informatikai Tudományági Szakbizottsága ellenőrzi (Felsőoktatási Informatikai Stratégia). Bár az egyetemi képzésre mindenütt épülnek doktori programok, az informatika, mint önálló diszciplina elismertségére jellemző a felügyeleti széttöredezettség. Hol van ez a társadalomtudósok jó részének azon álmától, amely az informatikát “metatudományként” definiálja, amely képes az ipari forradalomban keletkezett hagyományos, és mára széttöredezett diszciplinákat maga köré rendezni és újrastrukturálni?!

Az előadók az oktatási rendszer globalizáció által eredményezett szükségszerű változásának okait, következményeit, az ebből adódó feladatokat, új elvárásokat vitatják meg.

A hazai viszonyok között szokatlan és újszerű keretek között kezdte meg működését a Neumann-ház, amelynek egyik fő feladata a magyar kulturális örökség digitalizálásában való aktív részvétel, illetve a digitalizált művek hálózati szolgáltatása.

Ebbe a körbe tartozik a Bibliotheca Hungarica Internetiana digitális könyvtári állományának építése, illetve a Digitális Irodalmi Akadémia keretében elkészült művek szolgáltatása. Mindkét projekt megvalósítása során az SGML technológiát alkalmazzuk.

A Neumann-ház másik kiemelkedően fontos feladata a magyar internet források katalogizálása. A WebKat.hu online katalógus alapján közvetlenül megkereshetők a szervereken szolgáltatott tudományos közlemények, tanulmányok és más dokumentumok,illetve a hálózaton keresztül elérhető közgyűjtemények.

Elődeink is a kor legmodernebb eszközeivel dolgoztak: 1896-ban Vikár Béla Európában elsőként használta a fonográfot népzenei gyűjtésre. Nyomában Bartók Béla, Kodály Zoltán és követőik több mint 4.500 viaszhengernyi népzenei anyagot rögzítettek még a század elején, amikor a népi kultúra hagyományos formája még virágkorát élte. A gyűjtés a teljes magyar nyelvterületet átfogta. A két világháború között a kor legjobb technikai színvonalán, gramofon-felvételeken készült el az ún. Pátria-sorozat. Később a Magyar Tudományos Akadémia keretében nagyszabású dallamrendezési és összkiadási munka kezdődött, ennek keretében egy világszinten is páratlan Népzenei Típusrend alakult ki, amely a régi magyar népdalokat foglalja több mint 2300 típusba.

A gyűjtemény ezeket a típusokat mutatja be.