Hazug barátnál az igaz ellenség is jobb
Hazug barátnál az igaz ellenség is
jobb
A barátság
Anyagelvű,
csűr-csavar világunkban lassan a legszentebb emberi kapcsolatok is
megromlanak - ha hagyjuk! Gyakran érdekre épül két szent kötődés is: a
barátságé és a szerelemé. Ez így nincs jól, és az Isten előtt álló
keresztyén ember nem is hagyja elszentségtelenedni baráti és szerelmi
kapcsolatait. Lássuk a barátság kérdését!
Már a “pogány” Cicero megállapítja azt, hogy “barátság csak jók
közt állhat fenn”. Egy felsőbb eszme, közös érdeklődés és
testvéri érzés teremti az elszakíthatatlan barátságot. Az ilyen
barátság örök, eltaposhatatlan, ebben nincs érdek, csupán egy
szent összetartozási érzés. Jól jegyzi meg Cicero: “Ha a haszon kötné
a barátságot, mihelyt az megszűnnék, felbomlanék a
barátság is”. Hány ilyenfajta barátság bomlott fel! Kár volt azt meg
is kötni, hiszen eleve a Sátán bomlasztó, szétszakító
szellemében fogant. Isten előtt két szív, ember, érdekeltség, barátság
mindig egyesül, a rakoncátlan ördög meg mindent szétzilál
és szétcibál.
Felebarátainkat úgy kell szeretnünk, mint önmagunkat, barátainkat
pedig jobban kell szeressük, egész az önfeláldozásig
elmenően. Csodálatos érzés ez! A barátért való tettre és áldozatra
készség elsősorban azt emeli fel, aki gyakorolja ezt. Aki
befogadott már csalódott barátot, aki megmentett meghurcoltatástól egy
pajtást, aki kivonta őt a züllésből, az a mentéssel,
segítséggel járó szent, krisztusi érzést semmivel sem cserélné fel. A
Mammon összes hatalma nem nyújthat annyi kincset, belső
gyönyörűséget, mint a Jézusban fogant szent Barátság gyakorlása.
Sajnos a jelen korra nézve is igaza van hellyel-közzel Ciceronak:
“...a könnyelműség s a jellem gyöngesége legtöbb embert arra
visz, hogy ha magának jó dolga van, barátjára rá sem néz, vagy ha azt
baj éri, ott hagyja”.
Mindenkinek el kellene érnie “legalább” a “felebaráti szintet”.
Őszinteség kell, mert “aki annyira bezárja füleit az igazság előtt,
hogy azt még barátja szájából sem képes meghallgatni, annak vége van”
(Cicero). Ne építsünk fövenyre! Hazug barátnál az
igaz ellenség is jobb.
Tönkő Levente
2000. június 15., csütörtök 00:00
|