Az elszalasztott(?) ziccer

November 13-án, a "Bencés lelkiség" évente megrendezésre kerülő sorozatában, a Líceum nagytermében Dr. Csóka Gáspár OSB, főiskolai tanár, igazgató, Dr. Haraszti György, az Országos Rabbiképző tanára és Dr. Vladár Gábor, a Pápai Református kollégium rektora beszélgettek a címben megfogalmazott témáról.

Csóka Gáspár a kezdetektől az államegyház kialakulásán át a hangsúlyt a kora-középkor szerzetességére fektetve beszélt a jogról, a kultúráról és a közéleti tevékenységről, mely a "művelt nyugat" alapjait megteremtette, egyben elhajlásaiban maga után vonta a reformáció kialakulását. A főleg katolikus hallgatóságból álló közönség jórészt ismerte az elhangzott anyagot, másrészt a történelmi téma nem adott igazán lehetőséget a mára adaptált továbbgondolás lehetőségére.

Ezután Dr. Haraszti György a kérdésre nagyon rövid választ adott, de a leghangsúlyosabbat. A szórványban élő zsidóság példaként szolgált arra, hogy vallási alapon hogyan őrizheti meg tudatát az, akitől a nemzet-tudatot elvették. Ugyanakkor a "zsidókérdés" megoldásának mindhárom variációja (befogadás, elutasítás, tudatos többnemzetiségű nemzetépítés) a jövő kérdése, melyre Magyarországnak is válaszolnia kell, nem a zsidóság, hanem a bevándorlók és a cigányok tekintetében.
Végezetül Dr. Vladár Gábor beszélt a reformáció szülte előnyökről, melyek az elméleti kérdéseken túl köznapi magatartásnormákat is megjelölnek (nyomtatás, saját nyelv használata, irodalom, kollégiumok, nevelés). Hogy nem volt mindenben "halk" az előadás, az témájánál fogva adott volt (jezsuiták). A Reformáció Napjára írott cikkben az előadásban elhangzottak többsége - mint a reformáció által a világnak adott "ajándék" - megtalálható. Érdekes volt, amikor arról beszélt, hogy a "válogató" ember prototípusát megtestesítő reformátor ma önmaga szándékával küzd, amikor a folyamat szülte ember "tökéletesedve" az egész világ vallási kínálatából válogat és "kotyvaszt" magának egy "személyreszabott", egyéni vallást.

Mi volt az elszalasztott ziccer? Mint hithű katolikusnak, talán szégyellnem kellene, hogy mi jutott közben az eszembe, de az előadások bőven hagytak lehetőséget "mellékgondolatoknak" is. Ha én vagyok a zsidó rabbiképző tanára, és mellettem egy kétezer éves, Jézus Krisztuson alapuló és személyre azonos, de alig 500 éves vallás képviselője szól, én azt mondtam volna, hogy a zsidóság (mint idősebb testvér, ahogyan a pápát idézte az előadó) egy 5000 éves történelmet adott a világnak, rajta keresztül egy Isten adta a világnak önmagát, és ha a két kistestvér komolyan gondolja magát, akkor a zsidóság egy fián, Jézuson keresztül az örök életet adta. És nincs tovább.

fotók Pluzsik Tamás kamerájával, szöveg
-DI -

2000. november 13., hétfő 00:00