Meghívás egységre

Jn 1.35-42 Másnap megint ott állt János két tanítványával, s mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: "Nézzétek, az Isten Báránya!" E szavak hallatára a két tanítvány Jézus nyomába szegődött. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: "Mit akartok?" Így feleltek: "Rabbi - ami annyit jelent, mint Mester -, hol lakol?" "Gyertek, nézzétek meg!" - mondta nekik. Elmentek vele, megnézték, hol lakik, s aznap nála is maradtak. A tizedik óra körül járhatott. A kettő közül, aki János szavára követte, az egyik András volt, Simon Péter testvére. Reggel találkozott testvérével, Simonnal, s szólt neki: "Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet", s elvitte Jézushoz. Jézus ráemelte tekintetét, s így szólt hozzá: "Te Simon vagy, János fia, de Kéfa, azaz Péter lesz a neved."

Mit mond el a mai evangélium ?
Egy bizonyos napon, d.u. 4-kor Keresztelő János két tanítványa és még másik két ember Jézushoz csatlakozik.
Milyen a kifejtés módja?
A tanítvány sok-sok év elmúltával is órára pontosan emlékszik a történtekre. Fontos dolog volt, ha ez valóban így van. Milyen nagy felhajtást csináltunk egy ezredév fordulójából! Mi az, ami megmaradt belőle? Egy szám. Itt sokkal, de sokkal többről van szó. Egy egészen új időszámítás kezdetéről. Addig négyen Krisztus előtt voltak, attól kezdve pedig Krisztus után.
Jézus szólítja meg őket. Erre mondja Szent Ágoston: "Sose kereshetnénk az Istent, ha már meg nem talált volna bennünket."
- Mit akartok? - kérdi Krisztus. Tegyük fel ma is a kérdést magunknak! Mi mit akarunk, mi mit keresünk? Törvényt, érvényesülést, házat-hazát, békességet vagy Istent egy új, Krisztus alapú, kegyelmi életben?
Az evangéliumi válasz-felelet egy kérdés: "Mester, hol lakol?" Ha ezt ma magyarul szeretnénk hallani, körülbelül így kellene fogalmazni: "Mester! A továbbiakban Veled szeretnék élni!"
A névadás során a kor szokása szerint azt a jelentést adták, amit szerettek volna látni, hogy megvalósul a kisgyermekben. Jézus - ahogyan Gyökössy Endre, a népszerű református pásztor írja - nem azt nézi bennünk, amik vagyunk, hanem amik lehetnénk. A lehetőség megnevezései vagyunk, a kép megnevezései, amit ki kellene alakítani magunkban.
Megtaláltuk-e nevünket mi, akik a következő héten ökumenikus imahetet tartunk, immár sokadszor, a keresztény egységért? Van-e nevünk, akivé lenni szeretnénk? Kommunikálunk-e egyáltalán?
Pedig a meghíváson együtt voltunk! Emlékszel? Talán éppen délután négy óra volt, de lehet, hogy reggel, lehet, hogy éjszaka. Nekünk igazán tudnunk kell! Az biztos, hogy világosságban voltunk és mind azt mondtuk, hogy Vele egy fedél alatt szeretnénk a továbbiakban élni. Aztán először csak a lábunkat, talán a kezünket, fejünket, majd testünket is kihúztuk a rabboni lakásából, a közös ég alól.
Pedig milyen szép nevet kaptunk meghívásunkkor, a mi Galileánkban! "Testvér!" Jézusnak és egymásnak a testvérei, az Atya gyermekei. Jó lenne ismét ott, Nála, Vele, veled együtt lakni!
Az ökumenikus imahét most kezdődik, de mindenkinek, minden jóakaratú embernek szól a "civil" meghívás:
Engesztelődjünk ki szívből egymással! Legyen békesség közöttünk és közös ég felettünk!
- DI -