Tüske és botránykő, de nekünk is titok

Lk 1.26-38 A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.” E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.” Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, mert Istennél semmi sem lehetetlen.” Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Erre az angyal eltávozott.

Sokakat izgat az evangéliumi történetek naptári megfeleltetése. Már beszéltünk a "keresztény ünnepképzés" szokásáról, de ma, amikor az angyali üdvözletről, Szűz Mária méhében Jézus fogantatásáról beszélünk, amikor, ha úgy tetszik, kimondhatjuk: itt kezdődik az Újszövetség, időzzünk el a körülményeknél.
A római időszámítás szerint valamikor augusztus vége - szeptember eleje lehetett, érett már az olajbogyó, és javában folyt a gyümölcsszüret Palesztínában. Elul havát számolták, mely a zsidó időszámítás hatodik hónapja volt. A terület nagy része már kiszáradt, minden szellőre homoktölcsérek képződtek, az emberek szemét-száját az arc elé tett ruha ellenére is elérte a por, mely mindenhova eljutott. Még legjobb talán benn a házban lehetett, abban az ablakos, de nyitott üregben, ahol még valamennyire védtek a falak a naptól és a porviharoktól is, s a szemet sem égette annyira a vakító fény.
Fiatal zsidó menyasszony tett-vett a házban, s ekkor... a többit az evangéliumból ismerjük. Kevés része van az evangéliumnak, melyet alaposabban "morzsáira szedtek volna". Elmondták, mi a különös, a csodálatos Mária viselkedésében, miért példakép a keresztények számára. Még többet beszéltek arról, hogy Isten szeretete milyen, számunkra különös dimenzióiban, felfoghatatlan módon jutott el az emberhez.
Mégis ez az egyetlen rész a Bibliában, melynek a Hiszekegybe "beépült" mondata elhangzásakor fejet hajtunk, ezzel ismerve el azt a titkot, melynek megfejtése nem ránk, de aligha utódainkra vár.
Forrás és tüske ez a részlet: soha el nem tűnő reménység és botránykő.
Kegyes beszéd, amit mondok? Csak prédikáció?
Másfél héttel ezelőtt hallottam egy volt pártállami újságírót. Visszaemlékezéseit felolvasva - legyen ez az ő becsülete -, nem "rondított bele" saját fészkébe: minden zökkenő nélkül ki merte mondani, hogy az '56-ot követő első években semmi botrányos nem történt. Titok ez is, a hallgatásra és a tévedő emberre nézve pitiáner és kicsit érthetetlen. Ugyanekkor a pártépületben levő irodájáról beszélve megemlítette, hogy annak ablakai a püspöki palotára néztek: itt újságíróként, a tények krónikásaként - ismét titok - nem szólt a "bajszos püspökről", de véletlenül sem felejtett el egy "vicces" megjegyzést ejteni a Szentháromságról és a fogantatásról. A hallgatóságból hangosan senki sem nevetett, a poén - így - nem jött be igazán ...
Az idő hullámai bennünk és környezetünkben is időről időre feldobják ezt a - számunkra "megemészthetetlen" - szentírási részletet, bizonyítva azt, hogy ezek a dolgok nem a mi "léptékünkben" terveztettek és zajlottak le. Tábor hegy ez is, ami Názáretben történt - ha nem is hegyen történik a cselekmény -, és nyári, takaró sivatagi por marad az angyal távozta után. De marad még Valaki, akiben bizonyságát adta a hozzánk nem mérhető annak, hogy "Úgy szerette Isten a világot"... És ez immár 2000 éve nem titok!

-DI -