Tüske és botránykő, de nekünk is titok
Tüske és botránykő, de nekünk is titok
Gyümölcsoltó Boldogasszony
2000.03.25.
Lk 1.26-38 A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt
Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való
férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal
belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled
van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.” E szavak hallatára Mária
zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. Az
angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.
Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz
ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja
atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s
országának nem lesz vége.” Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik
ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta és
mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be
árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják
hívni. Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik
hónapban van, noha meddőnek mondták, mert Istennél semmi sem
lehetetlen.” Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok,
legyen nekem a te igéd szerint.” Erre az angyal eltávozott.
Sokakat izgat
az evangéliumi történetek naptári megfeleltetése. Már beszéltünk a
"keresztény ünnepképzés" szokásáról, de ma, amikor az angyali
üdvözletről, Szűz Mária méhében Jézus fogantatásáról beszélünk,
amikor, ha úgy tetszik, kimondhatjuk: itt kezdődik az Újszövetség,
időzzünk el a körülményeknél.
A római időszámítás szerint valamikor augusztus vége - szeptember
eleje lehetett, érett már az olajbogyó, és javában folyt a
gyümölcsszüret Palesztínában. Elul havát számolták, mely a zsidó
időszámítás hatodik hónapja volt. A terület nagy része már kiszáradt,
minden szellőre homoktölcsérek képződtek, az emberek szemét-száját az
arc elé tett ruha ellenére is elérte a por, mely mindenhova eljutott.
Még legjobb talán benn a házban lehetett, abban az ablakos, de nyitott
üregben, ahol még valamennyire védtek a falak a naptól és a
porviharoktól is, s a szemet sem égette annyira a vakító fény.
Fiatal zsidó menyasszony tett-vett a házban, s ekkor... a többit
az evangéliumból ismerjük. Kevés része van az evangéliumnak, melyet
alaposabban "morzsáira szedtek volna". Elmondták, mi a különös, a
csodálatos Mária viselkedésében, miért példakép a keresztények
számára. Még többet beszéltek arról, hogy Isten szeretete milyen,
számunkra különös dimenzióiban, felfoghatatlan módon jutott el az
emberhez.
Mégis ez az egyetlen rész a Bibliában, melynek a Hiszekegybe
"beépült" mondata elhangzásakor fejet hajtunk, ezzel ismerve el azt a
titkot, melynek megfejtése nem ránk, de aligha utódainkra vár.
Forrás és tüske ez a részlet: soha el nem tűnő reménység és
botránykő.
Kegyes beszéd, amit mondok? Csak prédikáció?
Másfél héttel ezelőtt hallottam egy volt pártállami újságírót.
Visszaemlékezéseit felolvasva - legyen ez az ő becsülete -, nem
"rondított bele" saját fészkébe: minden zökkenő nélkül ki merte
mondani, hogy az '56-ot követő első években semmi botrányos nem
történt. Titok ez is, a hallgatásra és a tévedő emberre nézve pitiáner
és kicsit érthetetlen. Ugyanekkor a pártépületben levő irodájáról
beszélve megemlítette, hogy annak ablakai a püspöki palotára néztek:
itt újságíróként, a tények krónikásaként - ismét titok - nem szólt a
"bajszos püspökről", de véletlenül sem felejtett el egy "vicces"
megjegyzést ejteni a Szentháromságról és a fogantatásról. A
hallgatóságból hangosan senki sem nevetett, a poén - így - nem jött be
igazán ...
Az idő hullámai bennünk és környezetünkben is időről időre
feldobják ezt a - számunkra "megemészthetetlen" - szentírási
részletet, bizonyítva azt, hogy ezek a dolgok nem a mi "léptékünkben"
terveztettek és zajlottak le. Tábor hegy ez is, ami Názáretben történt
- ha nem is hegyen történik a cselekmény -, és nyári, takaró sivatagi
por marad az angyal távozta után. De marad még Valaki, akiben
bizonyságát adta a hozzánk nem mérhető annak, hogy "Úgy szerette Isten
a világot"... És ez immár 2000 éve nem titok!
-DI -
2000. március 21., kedd 00:00
|