Egy tál étel, egy pohár víz, egy jó szó...

Jn 12.20 33 Azok között, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják az Istent, volt néhány görög is. Ezek Fülöphöz fordultak, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: "Uram, látni szeretnénk Jézust " Fülöp elment, és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp odamentek és elmondták Jézusnak. Jézus ezt válaszolta: "Elérkezett az óra, amikor megdicsőül az Embefia. Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre. Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya. Megrendült a lelkem. Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!" Erre szózat hallatszott az égből: "Megdicsőítettem és ezután is megdicsőítem. "A nép, amely ott ácsorgott, ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások így vélekedtek: "Angyal beszélt vele ". Jézus megmagyarázta nekik: "Nem miattam hallatszott ez a szózat, hanem miattatok. Ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét. Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok." Ezt azért mondta, hogy jelezze: milyen halállal hal meg.

Egy nagyon fontos eszköz maradt a mai vasárnapra: a szolgálat eszköze.
Nem sok minden akad a mai világban, aminek értelmét kevesebben fogadnák el. Nyugodtan mondjuk meg: a gazda-szolga viszonyban nem is nagyon kívántatik meg, hogy a szolga mindennek értelmét lássa, amit csinál. Meg kell tennie, mert így végzi el dolgát és így jut a Gazdával egy helyre. Felismernie csupán azt illik, ha a rosszat szolgálja. A jó szolgálatára, erre az evangéliumi típusú szolgálatra - bárki is a Gazda - ma már nagyon kevesen alkalmasak. Gondolkodó embernek azért ebben a helyzetben illik megállni egy pillanatra, és azon meditálni, hogy a "természetes jóság" talán nem is olyan természetes, nagyon is szerzett, talán kapott, de talán olyan dolog is egyben, amiért a gyakorlója valamilyen módon megküzdött. Nagyon kevés Teréz anya szaladgál a magyar flaszteron.
Ami azonban mindenkit el kell, hogy gondolkoztasson, az azoknak a posztoknak a birtokosa, a birtokos magatartása, ahol a tisztséget pont erre, a szolgálatra, a szerválásra találtak ki. Köztisztviselők, miniszterek, a közjó szolgái (tudomány és benne egészségügy és nevelésügy). A polisz szolgálata, a politika. Milyen hosszú lenne a hivatalos lista felsorolása! A hivatal funkciói, melyeket a laikusok oly hatékonyan tudnak befolyásolni, kiegészíteni! És ott van még a "nem hivatalos": a családi, családtagi, szomszédi, jó baráti, ismerősi, alkalmi ismerősi mivoltunk, ahol a szolgálatra ugyancsak sok alkalmunk nyílna.
Sokan elfeledkezünk arról, hogy a szolgálat apróbb-nagyobb eszközeinek sora legtöbbször nagyon konkrét, maga a szolgálat hasznossága a csúcspontját esetleg egy pohár vízben éri el. ("Éhes voltam és..., szomjas voltam és..., mezítelen voltam és...") Idő egy jó szóra, amit habzsolni, inni lehet, ami eltakarja egzisztenciális magányunk mezítelenségét.
Krisztust Krisztusban közvetlenül szolgálni az Egyházban (szóban és tettben, szentségek kiszolgáltatásában, stb.) nagyon fontos, nem nélkülözhető, de az erre való szolgák és az ezt konkrétan igénylők számban egyre fogynak. Nő viszont az igénylők száma ott, kívül, ahol keresnünk kell, mikor találkoztunk Vele, mikor tettünk valamit "egynek, a legkisebbek közül".
Kevés olyan eszköz van, mellyel ilyen láthatatlanul, mégis közvetlen módon tudunk beavatkozni a világ dolgaiba, a világ menetébe. Úgy, ahogyan a Mestertől, a Gazdától láttuk. A szolgálatban, mert Ő is azért jött, hogy szolgáljon - egészen a keresztig.

-DI -