A legszentebb hét változásai elé

A mai nap evangéliuma Mk 14.1-15,47 itt olvasható: A Passió Szent Márk szerint.

Eszünkbe jutott-e már a Nagyhét előtt a gondolat: micsoda különbségek feszülnek a következő két vasárnap idő-pillérei között? Milyen óriási hangulati változások, micsoda drámai sűrítés található a hét napjainak sodrában? Emberi mércével könnyen sűrítjük órákba a múltat, tudva azt, hogy a tömörítéssel együtt talán sok lényeges, a teljes megértéshez nélkülözhetetlen mozzanat kiesik a szűrőnk lyukjain.
Méltó-e, ha eszközként, a megértést szolgálva "antropomorfizáljuk" Jézus szenvedését, és arra utalunk, hogy csak a saját létünk ingadozásait, annak kilengéseit, amplitúdóját sokszor milyen nehezen viseljük. Ha a látszólagos jól-létből egy nap, esetleg egy pillanat alatt a kétségbeesés stádiumába jutunk.
Virágvasárnap valami ilyenféle hullámvölgy előtti hangulati emelkedettség érzékelhető: történetileg mindenképpen jelzi azt, hogy amennyire a történelemben nincsen "ha", úgy hullámzik a tömeg hangulata. Most éppen királyként fogadják, valódi és szimbolikus jelekkel megerősítve a lelkesedés hullámát. A külső szemlélő tele van reménnyel: még el lehet fogadni Krisztust annak, ami. A passió olvasója "szurkol", hogy a már megmásíthatatlan ne úgy történjen! Szabad ezt? Egyedül ezt szabad, mert ezt is jelenti a gyermekiség, az ártatlanság dimenziója. Én fogadom minden olvasatban, ha tetszik életem napjainak minden eseményében újra a történteket. Csak így születhet meg az elhatározás: másképpen szeretném!
A párhuzamos történések világában már Jézusnak, az Isten Fiának sorsa megpecsételődött, elárulása elhatároztatott.
Az előre-tudás kétes dicsősége pedig felkészít, megkönnyíti helyzetünket, de feladat elé is állít. Immár többé-kevésbé "rutinosan" indulunk neki a hétnek. A feladat pedig nem kicsi: Krisztusnak fel kell támadnia bennem is!
Be kell fejeznem a történetet magamban, hogy a magam történetét is Benne fejezhessem be!

-DI -