Mi van az ünnepek között?

Illusztráció: D. Hoffer Erzsébet
Jn 6.1-15 Jézus ezután átkelt a Galileai-tavon, Tibériás taván. Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken végbevitt csodajeleket. Jézus fölment egy hegyre, s ott leült a tanítványaival. Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus körülnézett, és látta, hogy nagy sereg ember tódul hozzá, megkérdezte Fülöptől: „Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt azért kérdezte, mert próbára akarta tenni, maga ugyanis tudta, mit fog végbevinni. „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak egy kevés jusson is mindenkinek” - felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: „Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi az ennyinek?” Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Azon a részen sok fű volt. Letelepedtek hát, s csak a férfiak voltak szám szerint ötezren. Jézus ekkor kezébe vette a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepedett embereknek, s ugyanígy a halból is adott, amennyit csak akartak. Amikor jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, nehogy kárba vesszen.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. Amikor az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Bizonyára ez az a próféta, akinek el kell jönnie a világba.” Jézus észrevette, hogy körül akarják venni, erőszakkal meg akarják tenni királynak, azért visszament a hegyre, egyedül.
Jézus tanított meg imádkozni a mindennapi kenyérért. Mi a mi mindennapi kenyerünk? Mit jelent számunkra Jézust keresni, tanítását hallgatni?
Ötezer éhes férfi és családtagjaik (ennek a számnak nyilván a többszöröse) ülnek a füvön. Várnak. Az ünnep környékén vagyunk: kerek évforduló után lesz csak teljes a magyarázat (teljes-e számunkra, vagy még most is töredékes): Jézus gondoskodik rólunk.
Az evangélium üzenete nagyon is jól átültethető napjainkba. Az emberek a hétköznapi csodák hatására keresik Jézust és elsősorban az ünnepek tájékán, de mi van az ünnepek között? Csend, mert hétköznapjainkból hiányzik a keresés, hiányzik a mindennapok sok tennivalójából az Úr.
Nagycsütörtök éjszakája után már két kenyeret keresünk. Mindkettő "mindennapi": akik az élet teljességére törekednek, nem nékülözhetik az árpakenyér mellett a kovásztalan kenyér, a sacramentum táplálását sem. Letelepedni a zöldbe (nem sok ilyen idő és hely volt Palesztínában), a víz mellé, ahová a szarvas is kívánkozik a zsoltáros szerint, a valóságban, vagy jelképesen, bárhol, a legképtelenebb körülmények között is. Megkeresni azt, akinek van mit szétosztani - ugyancsak kettős értelemben használjuk a kifejezést. Jézust annak felismerni és elismerni, aki valójában.
Számos olyan eleme van a mai evangéliumi résznek, mely mind, külön-külön is egy-egy elmélkedés, önvizsgálat alapja lehet. Nem tudni, hányan ülünk egymás mellett a füvön, nem tudni, hogy valóban eljut-e a táplálék mindenkihez. Ez az együttlét mindenkinek, nemcsak az egész közösségnek, de az egyéneknek is, egyenként is fontos. Csak így, a kettős táplálás személyes valóságában válik kézzelfoghatóvá a csoda, mindennapjaink csodája. A sokezer ember csodát látott: vajon a húsvét titkát is megtalálták mindannyian, mint a kenyeret és a halat? Vagy nagyon elfoglaltak voltak a királyság gondolatával?
Ültessük át az "évfordulós" eseményt a saját életünkbe! Megmaradtunk-e a sok kosárnyi maradéknál, mely azóta is egyre gyűlik, vagy, legalább részlegesen, amennyire emberileg egyáltalán lehetséges, felkerült-e a krisztusi test is a napi "fogások" közé, felkerültünk mi is, ahogyan Pilinszky magunkról, mint étekről beszél a Nagy Halász asztalára? Mi már tudhatjuk: Jézus mindkettőt adja.
- DI -