Változó talaj, változó ember? Sziklák és sivatagok.

Illusztráció: D. Hoffer Erzsébet
Mt 7.24-29 Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.” Ezzel Jézus befejezte ezeket a beszédeket. A nép ámult tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók.
Amikor a valóságban is és képletesen is végigtekintek Szent István országán, az én Magyarországomon, erős a kényszerem, hogy visszakérdezzek: tényleg ilyen ez a "maroknyi ország", melyet annyi vihar, szél és eső próbált meg alámosni és ledönteni? Megingathatatlan, Szent István-i, sziklára épült ház?
Nem hiszem. Bármennyire is "csoda" megmaradásunk, "csoda" túlélésünk és a legnagyobb csoda egymás elviselése ahelyett, hogy testvér a testvért mészárolta volna le, nagyon rozoga ez a közös ház. Sokan nem találják az ajtaját sem, még többen nem szeretnek benne lakni, kívülről sem tetszetős a mások által aládúcolt, de népi motívumokkal díszített vityilló. Nekem "messzeringó gyermekkorom világa", hogy a költő szavaival folytassam, de vak nem vagyok, s látom, mi zajlik körülöttem.
Messze áll tőlem a politika titkos tudománya, és az államférfiúság ősi ideáljai sem dagasztják belülről mellemet.
Talán olvassuk el mégegyszer a mai evangéliumot! Mindenütt egyes szám, harmadik (általános) személy. Sehol sincs a többes: akik, a többiek, felépítik, váltják, emberek. Ki talál akár egyetlen helyen is többes számot?
Krisztus egyes szám harmadik személyben szólít meg, és egyes szám első személyben élünk. Másodikban kritizálunk, harmadikban feltételeket szabunk, többes szám első személyben győzünk vagy vesztünk, de hősök leszünk, második személyben megalázunk másokat, harmadik személyben pedig még magunk közé sem engedjük az emlegetetteket.
Itt tehát Jézus nem a keresztények országáról beszél, csak egyes emberekről, akik saját hitük házát építik. Hogyan? Hallgatva szavait és valóságra váltva azt pl. az irgalmasság testi-lelki cselekedeteiben eggyel is megtéve ezekből valamit a legkisebbekkel, másokkal. Így épül a hit háza, s ahogy épül, minden pillanatban változik a fundamentum: nem az elv, nem a feltétel, hanem az, amit megvalósítunk belőle.
Nagy szódurrogtatások várhatók az ünnepen, de sem a 2000 év, sem az 1000 év, de még a piknik sem a mi érdemünk, hanem egy-egy ember aznap, abban az évben, azon évezredben meghallgatta a szót és tettekre váltotta. Csak semmi általánosítás!
Nem a piknikezők, nem az országban élők és nem a keresztényeknek mondottak fognak szilárdan állni, amikor süvít a szél, ömlik az ár és ott áll Krisztus.
"Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos ember." Közöttük leszünk-e? Pontosabban engem az érdekel: én közöttük leszek-e? Nem tudom, mint ahogyan azt sem tudom, készül-e "mennyei statisztika": hány országból és hányan építették sziklára a házat. De meglátjuk. Mindannyian.
- DI -