A tű foka, a tökéletesség és a kis ajtó

Illusztráció: D.Hoffer Erzsébet
Mk 10.17-30 Amikor útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” „Miért mondasz engem jónak? - kérdezte Jézus. - Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” „Mester - válaszolta -, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” Jézus ránézett és megkedvelte. „Valami hiányzik még belőled - mondta neki. - Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!” Ennek hallatára az elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus erre körülnézett és tanítványaihoz fordult: „Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!” A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus azonban megismételte: „Gyermekeim, milyen nehéz bejutni az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Ezek szerfölött csodálkoztak és egymás közt kérdezgették: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett, és folytatta: „Embernek ez lehetetlen, de az Istennek nem. Mert az Istennek minden lehetséges.” Ekkor Péter megszólalt: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.” Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet - bár üldözések közepette -, az eljövendő világban pedig örök életet.
Egy nagyon valószínűtlen történet, egyetlen pontra kihegyezve. Van-e még egy személy a "gazdag ifjún" kívül, aki ki merte volna mondani: "Mind megtartottam!"? Nem mondta Mária, az apostolok, a követők a kéregetők, a rászorultak. Nem mondta, nem merte kimondani senki, mert részesei voltak a házasságtörő asszony történetének: "Az kezdje közületek... akkor én sem ítéllek el". Csak fiatal volt, gazdag és önbizalommal teli? Esetleg valóban törekedett a jóra vagy emlékezetkihagyásban szenvedett?
Itt sem Jézus, sem az evangélium írója nem akar közvetlenül általános tanulságot levonni. Először rámutat a vallomás valószínűtlenségére, aztán jön a végkövetkeztetés: „Embernek ez lehetetlen, de az Istennek nem. Mert az Istennek minden lehetséges.” Aztán pedig - ki tudja , hányadszor - az emberi szegényes alkudozás: én ezt adtam, Te mit adsz érte? És Jézus nem kicsinyes: világot ad a világiasság és örök életet az örök kárhozat helyett, bár előbbit "üldözések közepette". Ez az, amit szeretnénk elfelejteni, elkerülni, "megspórolni".
A közelmúltban, egy beszélgetésben néztük végig, gondolatban, ki mit hagyott ott a történelemben, és ki mit kapott érte. Valóban a legtöbbet adók kapták a legtöbbet, de korántsem ingyen! A legszegényebbek lettek a leggazdagabbak, a legfüggetlenebbek, a mindent feláldozók mindeneknek a birtokosai, csakhogy nekik az a valami, amit birtokoltak, már nem úgy kellett!
A gazdag ifjú mindenről lemondott, csak éppen arról nem, amit kértek tőle. Előképe lehet valamiképpen mindannyiunknak.
Kicsit beleborsódzik a hátam a gondolatba, hogy Krisztus megszólított már, és én nem úgy válaszoltam, hanem csak azt mondhattam - jó esetben: "Uram! Bűnös ember vagyok!"
Lehet, hogy Jézus engem is megkedvelt és tovább fűzte a gondolatait: "Örülök, hogy belátod, ez nagy dolog, de valami hiányzik még belőled!" És akkor mondott valamit. És akkor süket lettem vagy vak, vagy elfordultam, vagy szomorú, mert éreztem, hogy mindenek gyökerére tapint. Talán visszahullottam a többi közé, és nem maradt számomra sem más lehetőség, mint ami mindannyiunk végső reménysége: „Embernek ez lehetetlen, de az Istennek nem. Mert az Istennek minden lehetséges.” Ez a tű foka mellett a kisajtó, ahol szegényen, mindentől megfosztva, dísztelenül talán besurranhatunk, csupán azért, mert szeret. Ismerj meg, Urunk, akikből "valami még hiányzik", ha Nálad kopogtatunk!
- DI -