Pusztulást látni vagy Isten irgalmát

Illusztráció: D.Hoffer Erzsébet
Mk 10.46-52 Közben Jerikóba értek. Amikor Jerikót tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen kéregetve. Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Többen csitították, hogy hallgasson. Ő annál hangosabban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!” Odaszóltak a vaknak: „Bízzál, kelj fel, téged hív!” Az eldobta köntösét, felugrott, és odasietett Jézushoz. Jézus megkérdezte: „Mit tegyek veled?” „Mester - kérte a vak -, hogy lássak.” Jézus így szólt hozzá: „Menj, a hited meggyógyított.” Nyomban visszakapta látását, és követte az úton.
Jerikó meghódításának története emlékezetes mindazok számára, akik csak egyszer is olvasták az Ószövetségből, de még azok sem felejtik el, akik ennek spirituálé-formájára táncoltak, mozogtak. A leomló falú város és hódítója, Józsue után Bartimeus és Jézus találkoznak a nevezetes helyen.
Most is nagy a tömeg, most is nagy a mozgolódás, a járkálás, és mindezt megzavarja egy erőszakos vak, aki nem hagyja a dolgokat a maguk medrében csordogálni, hanem kiabál, zajt csap, mint egykor Izrael fiai tették a tizenharmadik kör alatt. Ordít és zavar akkor, amikor mindenki tanulni szeretne a Mestertől. El akarják többen is hallgattatni, de nem lehet: ez abból az erőszakos fajtából való. Az élő példa Jézus tanítására, aki Istent, bírót, embert sem hagy nyugodni.
Jézus magához hívja. Íme, itt a lehetőség! A tömeg, mely minden korban, ma is szívesen tesz 180 fokos fordulatot, máris megfordul, támogatják, biztatgatják, miközben abban bíznak, hogy most valami rendkívüliben lesz részük.
Jerikóban pedig megtörténik a másik csoda: ugyanaz az Isten, aki lerombolta a várost övező, körülvevő, elszigetelő falat, most egy ember körüli fekete, átlátszatlan korlátot omlaszt le. A közös bennük az, hogy Isten dicsőségét és dolgait viszi előbbre, a választott népé lesz a város és a választott Mester követőjévé válik a volt vak. Annak, akinek akkor a sok köbméter kő nem volt akadály, most átgázol a természeti törvény falain, hogy megtaláljon egy bárányt.
Jerikó messze van, földrajzilag és időben is. Falak és vakok pedig mindenütt vannak; történnek számunkra apró, de a közvetlen érintett ember számára óriási csodák. Mi falak omlását, látványos jeleket várunk, pedig minden misében megtörténik a 3 nap megjelenítésének csodája. Ő pedig ezt ígérte ennek a nemzedéknek, nem kevesebbet.
Vakok vagyunk-e a templomban, akik azt kérjük, hogy lássunk? Mert enélkül nem fogunk látni. Jerikót ma is meg lehet találni, mélyen a föld gyomrában, Krisztust is, mélyen, a lelkünk mélyén. Sokan bebizonyították és bizonyítják, hogy követni lehet ma is. Mi kell még? Egy kérés: „Mester, hogy lássak!”
- DI -