A jézusi értéksorrend és annak nyilvántartása.
Még a Földön sincsenek titkok. Lassan hozzá kell, hogy szoktassuk magunkat: legális vagy kriminális módszerekkel minden titokra fényt derít az ember és nem röstelli azt nyilvánosságra hozni, különösen, ha másról van szó. Talán csak a jóhír, amit szégyell a többiek előtt, mert mindenki papírra vetett és pecsétes bizonyítékokat vár hozzá. Evvel pedig nem szolgálhatunk, csak a kereszttel, a 2000 év történetével és saját gyarlóságunkkal.

Nekünk mechanikusan úgy nő a hitünk, ahogyan a fantáziánk és ahogyan a merevlemezünk kapacitása. Ez utóbbi két évente duplázódik és bizony még a kettő hatványaival is nehezen boldogul képzelőerőnk. A mechanikus sor végére jutva pedig megáll az ész, mert ugyan mi értelme volna kopaszodó fejünk hajszálait, csetlő-botló lépteink útját nyilvántartani, ide-oda csapódó gondolatainkról nem is beszélve, melyek a pillanat törtrészét is alig élik meg!

Valljuk be, szívesen formattálnánk az égi merevlemezt is egészében vagy részben, hogy tagadásaink eltűnjenek és csak bátor megvallásaink sorakozzanak a partíciók végeláthatatlan számegyenesén. Szívesen odabiggyesztenénk egy elegáns mozdulattal a "Del" jelet a nemkívánt rekord elé. Persze erre is van lehetőség, de nem úgy, ahogyan gondoljuk. Mert a szeretet kijelzőjén sok minden másként jelenik meg, mint ahogyan egy kiértékelő program mechanikus lefuttatása után várnánk!